A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Régészet, Ókortudomány - B. Angyal Katalin–Balla Lajos: Studia Dacia

törés, amelynek visszaverésében Pertinax Tib. Claudius Pompeianus oldalán kiemelkedő szerepet játszott.

8 Az Észak-Itáliáig hatoló barbár támadás időpontja mindmáig vitatott, legutóbb J. Fitz

9 169 elejére tette, míg A. R. Birley

10 W. Zwikker

11 eredményei nyomán - a betörést 170-re, esetleg 171-re datálta. A vP 2, 4. közlése szerint Tib. Cl. Pompeianus már Marcus veje volt, amikor Pertinax a dáciai elmozdítást követő újabb megbízatását elnyerte. Ha elfogadjuk, hogy Marcus megközelítően 169 2. felében, illetve őszén - vagy még később, de mindenesetre még 169-ben - adhatta férjhez L. Verus özvegyét Pompeianus-hoz,

12 úgy a későbbi császár parancsnoksága a vexillatio-k élén nem tehető korábbra 169 végénél. Figyelembe kell továbbá venni a brühli felirat H. G. Kolbe által adott - jelenleg legvalószínűbb - kiegészítését, illetve olvasását.

13 Ha ez megáll, úgy Pertinax dáciai lovagi megbízatása arra az időszakra esik, amikor M. Claudius Fronto leg. Aug. pr. pr. provinciarum Daciarum et [Moesiae] super(ioris) simul volt (D. 1098, 1097),

14 tehát 169/170-re vagy 170re.

15 És végül: a vP 2, 4. megfogalmazása esetleg úgy értelmezhető, hogy Marcus Aurelius személyesen mozdította el Partinax-ot Dáciában. A császár 168 után újólag 169-ben, az év őszén, esetleg telén jött a frontra,

16 főhadiszállása talán Sirmiumban, esetleg Singidunumban lehetett.

17 Egy dáciai tartózkodás aligha tehető korábbra 170-nél. Legutóbb A. R. Birley

18 felvetette, hogy egy súlyos háborús eseményekre utaló felirat Sarmizegetusából 170-re datálható (D. 371).

19 Ezt a kőemléket Marcusnak állította [cojlonia Ulp. Traian. Aug. Dac. ancipiti periculo virtutibus restituta. A felirat a császár jelenlétét tanúsíthatja Dáciában, s ez összefüggésbe hozható M. Cl. Fronto harctéri halálával (D. 1098), amelyet a kutatás eddig általában 170-re tett.

20 Jóllehet a bizonytalanságok egy részét nem sikerült eloszlatni, úgy véljük, azt mégis valószínűsíthettük, hogy Pertinax dáciai átvezénylése és szolgálata a markomann háborúk korai időszakában leginkább 169-re vagy 170-re, elbocsátása pedig feltehetően 170-re helyezhető.

21 Ha A. R. Birley-nek

22 igaza van abban, hogy a dáciai elbocsátás és az ezt követő vexillatioparancsnokság között csak viszonylag rövid idő telt el, úgy Helvius Pertinax pályafutásának újbóli felívelése minden bizonnyal még 170-ben megkezdődött. 8 A. R. Birley, i. m. 214-.; PIR

2 С 973. 9 /. Fitz, História 15 (1966) 336-.; Id. Klio 52 (1970) 99-. 10 A. R. Birley, Marcus Aurelius. 222-., 324-.; Id. Provincialia. 214. 11 W. Zwikker, Studien zur Markussäule I. (Amsterdam, 1941) 150-. 12 A. R. Birley, Provincialia. 221. 13 H. G. Kolbe, BJ 162 (1962) 407-. = AE 1963, 52. Vo.

: A. R. Birley, Provincialia. 224. 14 PIR

2 С 874. 15 Legutóbb: С. Alíöldy, Die Legionslegaten der römischen Rheinarmeen. Epigr. Studien 3. (Köln-Graz, 1967) no. 47.; Balla L., i. m. további irodalommal. 16 A. R. Birley, Provincialia. 221. 17 A. R. Birley, Marcus Aurelius. 222. 18 A. R. Birley, Provincialia. 222. 19 CIL III 7696. Vö.

: W. Zwikker, i. m. 185-. 20 L. A. R. Birley, Marcus Aurelius. 224-. 21 L. ehhez az 1. jegyzetben id. irodalmat és A. Stein, i. m. 90. 22 A. R. Birley, Provincialia. 224. 153