A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1972 (Debrecen, 1974)

Természettudomány - Rajkai Tibor: A születési hónnap hatása iskoláskorú gyermekek testmagasságára

a kutatók. Zelenka (1965) a gyógyszerek által okozott magzati károsodások kutatásával kapcsolatosan megállapította azt, hogy ilyen szempontból legnagyobb a magzati szervezet érzékenysége a fogamzást követő legkorábbi életszakaszban, az első két embrionális hétben. Feltehetjük természetesen azt, hogy ugyanebben a fázisban a fedvező hatásokkal szemben is ugyanilyen erősen reagál a magzat szervezete. Czeizel (1967) is nagy érzékenységűnek tartja a fogamzást követő első két hetet, de Zelenkával együtt hasonlóan fontosnak tartja a születést közvetlenül megelőző időszakot és magát a születést is. E két érzékeny fázison kívül beszél a 14. mebrio-embrionális naptól a 2. embrionális hónap végéig feltételez egy fokozatosan csökkenő érzékenységű, de a későbbi heteknél érzékenyebb időszakot. Törő (1964) rámutat arra a fontos jelenségre, hogy bizonyos szövetek, vagy szervetelepek vitamin vagy egyéb hatására bekövetkező különböző fejlettségi foka indukció kiindulópontjaként szerepelhet a magzat sejttömegének gyarapodásában. Saller, Begriff de Kryptotypus с cikkében kifejti azt, hogy a gének nem egyszerre, hanem fokozatosan kezdik meg hatásukat, de csak akkor, ha megnyilvánulásukhoz a megfelelő feltételek megvannak. Megfelelő környezeti hatás híján rejtve maradnak. Felfogása szerint egyes gének érzékeny fázisa - tehát az az időszak, amikor reagálni tudnak a megkívánt külső hatásra - időben szűken határolt, más géneké esetleg egész életen át tarthat. Az érzékeny fázisok létezését tehát sok kutató elfogadja. Az e fázisokban ható külső tényezők hatásmódját azonban nem minden kutató részletezi. Egyesek egyszerűen csak a gyarapodó sejttömegre ható külső működésről beszélnek, anélkül, hogy a hatás módjáról említést tennének. Mások meghatározott élettani működés útján kísérik végig e befolyásokat. Ismét mások már genetikus alapokig mennek vissza e befolyásoló tényezők magyarázatával. Természetesen számolnunk kell a különféle hormonok, elsősorban a különféle endokrin mirigyekben termelődő már ismert, vagy csak feltételezett növekedési hormonok hatásával is. E hormonok hatásosságának mértéke, illetve hatásának létrejötte is feltétlenül összefügg a környezeti tényezők bizonyos változásaival. A különféle növekedési hormonok fokozott, vagy csökkent menynyisége feltétlenül módosulást hoz létre az egyed testmagasságának kialakulásában. Ezek az így létrejött eltérések különösen akkor válhatnak jelentőssé, ha a hormonhatásokat segítő, illetve gátló egyéb hatásokban mutatkozik lényeges eltérés. A környezet külső hatásai és a fejlődés-növekedés mechanizmusa között megfelelő élettani folyamatok jelentik az összekötő kapcsot. A jelentős számú áttétellel működő folyamatban is jelentős végeredményhez vezethetnek a legkisebb eltérések is. Napjainkban egyesek vitatják a vitaminok jelentőségét, illetve ezek eddig hangoztatott fontosságát az élet szempontjából, illetve az élettani folyamatok zavartalanságában. A vitaminok hatására vonatkozó klasszikusnak mondható felfogás helyességét, e vegyületeknek bizonyos körülmények között feltétlenül „életfontosságú" szerepének valódiságát nem döntötték meg. Elsősorban két vitamin-fajtát kell itt megemlítenünk. A C-vitamin hatásáról már 1936-ban megállapította Törő és Jeney, hogy ennek jelenlétében a szövettenyészet fibrobalstjai, valamint a csontképző és csontpusztító sejtek fejlődése, illetve működése lényegesen fokozódik C-vitamin jelenlétében, mint annak hiányában. Mohácsi (1959) rámutat a csecsemők fehérjeigényének magas 135