A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Németh Elek: A hagyományos kisparaszti gazdálkodás eszközei és szókincse Hajdúböszörményben (Szántás – vetés – aratás)

és baromfit tartottak tanyáikon. A szarvasmarhát, a juhot csak addig tartották a tanyán, míg az tejet adott. Ezután kicsapták a pródi vagy a bagotai legelőre. Természetesen az igavonó állataikat a tanyáikon tartották. Ez a gazdálkodási forma az 1960-as évek elejéig tartott, melynek a mezőgazdaság kollektivizálása vetett véget. 2. A határhasználat kialakulása A böszörményiek öt-hat évig használták a határ egy részét földművelésre, mikor ez a föld kimerült, otthagyták, és másik helyen gazdálkodtak, az otthagyott területet pedig legelőnek használták.

1 Most is vannak még olyan területek, amelyeket legelőként használnak, s ezeket a lakosok emlékezete szerint még nem szántották föl soha, mióta ők, illetve őseik elbeszélése szerint emlékeznek. A nagyarányú állattenyésztés miatt nagy területeken kaszáltak szénát. Régebben a határ olyan részén kaszáltak szénát, ahol tapasztalataik szerint jó minőségű szénát vártak. Később kialakult az a gyakorlat, hogy főleg Rét-nek nevezett területen huzamosabb ideig kaszáltak szénát. Állandó kaszáló hely a Sziken volt. A szikes földnek azt a részét, mely még nem szikesedett el, porőngnak nevezték és nevezik ma is. Ezeken a helyeken termett a legjobb minőségű széna. Azokat a területeket, melyeket ősszel, télen és tavasszal ellepett a víz, de az első kaszálás idejére már kiszáradtak, kadärcs-пак nevezik. Azokat a területeket, melyeken még az első kaszáláskor is állt víz, így a vízben kaszáltak, és csak a széna gyűjtésének idejére száradt ki, lapos-пак nevezik. A legelők mellett először a kaszáló területek alakultak ki. Felszín szempontjából a kaszálók sík területek voltak, a porong sem volt halomszerű kiemelkedés, csak kicsit magasabb szintű volt, így víz ezeken nem nagyon volt, s így nem is szikesedhettek el nagyon. A lapos a legalacsonyabb szintű volt, melyet a víz sokáig lepett el. A városhoz tartozó földterületet határ szóval jelölik. Csak mint közszót használják, földrajzi határrész neveként nem. A szó másik jelentése az az elválasztó vonal, mely a szomszédos helységektől elválasztja a Böszörményhez tartozó területet. —Böszdrmínynek naty határa van. —A zujvárosi határszilen takartunk. A mezőü szót csak közszóként használják nagy ritkán, mellyel a földművelésre használt területet nevezik. Határrész neveként nem használják. Afőüd 'föld' szó jelenti a termőtalajt, de jelenti a jó minőségű földterületet is, függetlenül attól, hogy a területnek van saját megkülönböztető földrajzi tulajdonneve. A Telekfőüd, Vidifőüd, Hatházifőüdek 'Hadháziföld' földrajzi tulajdonnevek utótagjaként használatos. A tag szót határrész neveként nem használják, a saját magántulajdonban volt földterületet vagy vetésterületet nevezték így. — Megyek a tengeritagomba. 'A saját tengeri földjére megy'. — A búzatagomat elverte ajéig. 'A búzaföldjén a lábán álló búzát elverte a jég'. Az irtás csak olyan értelemben ismert, hogy a városhoz tartozó erdőkben a vágás után maradt terület, de ezeket újra erdősítették. A letelepedett hajdúknak nem kellett erdőségeket kiirtani azért, hogy földművelést végezzenek. A mezsgye szó és maga a fogalom is csak későbbi eredetű, mivel csak a földosztás után keletkeztek egyéni tulajdonban levő földterületek. 290