A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Németh Elek: A hagyományos kisparaszti gazdálkodás eszközei és szókincse Hajdúböszörményben (Szántás – vetés – aratás)

A nyomás, csőr dairy omás szavak ismertek, hat árrészek elnevezésében maradtak meg: Keleti Csdrdanyomás, Nyugati Csőrdanyomás. Afördulóu, vetísfdrgóu szavak a vetéskényszer idején éltek, ma már csak az idősebb nemzedék ismeri. Az 1888—89-i földosztás és tagosítás alkalmával a határt bizonyos mértékben átrendezték. Egyenes dűlőket mértek ki, de egyes helyeken meghagyták a régebben kialakított mezei utakat. így háromfele mezei közlekedési út alakult ki. A tagosítás előtt már meglevő és forgalmas utak, ezek szélessége 6—8 méter, s mindegyiknek saját megkülönböztető földrajzi neve van. Határut, Kisporóudi-út 'Kispródi út' stb. Népnyelvi elnevezésük is bizonyítja a legrégibb eredetet. A tagosítás idején egyenes dűlő utakat mértek ki, ezek szélessége 4—5 méter. Elnevezésük újkeletű, általában arról nevezték el, akinek a dűlő elején vagy a dűlőben a legtöbb földje volt: Uzonyi düllőü Uzonyi személynév után, Fábján-düllőü, vagy a dűlő elején valamilyen jellegzetes tárgy vagy épület állt: Szeles-düllőü, Szeles nevű kocsma van az elején, Füszfás-düllőü, egy hatalmas fűzfa volt a dűlő elején, vagy a kimérő mérnökről nevezték el; Síteri-düllőü, Siteri mérnök mérte ki, vagy egyéb elnevezést kaptak; Löncos düllőü stb. Ezek a dűlő utak hosszúak, sokszor elérik a 4—5, esetenként még több kilométert is, így egyik dűlőről a másikra nagy kerülővel lehetne átmenni, ezért a dűlő hosszúságától függően egy két vagy több átvezető dűlőt mértek. Ezek szélessége 2 — 3 méter, megkülönböztető tulajdonnevük nincs,csak düllőü a nevük. A hajdúk a várost bizonyos értelemben katonai erősségként alakították ki. A belvárosban csak lakóházak voltak, állatot, takarmányt itt nem tarthattak. A várost kert-ok vették körül, ahol az állatok óljai álltak, itt voltak a takarmányok. Ezeket az óulaskerteket körül is kerítették az állatok alól kikerült trágyával. Később mezőgazdálkodás alá vont kisebb területeket is bekerítettek Lepényfával (Gleditsia triacanthos), Gyalogakáccal (Amorpha fruticosa), Akácfával (Robinia pseudo-acacia), melyeket tavaszonként 1,5—2 méter magasra vágtak vissza, szélességük 40—50 centiméter. így alakultak ki a Zaboskert, ahol a város lovai számára termeltek zabot, Nadrágoskert, mely főleg gyümölcsös és zöldséges volt. Később kialakultak a szőlőskertek is, melyek szintén be voltak kerítve. A legrégibb szőlőskertek a város keleti oldalán voltak, közvetlenül a város mellett. Ezek időközben megszűntek s ma már lakott területek, de nevükben a kert szó még szerepel; Vínkert 'Vénkert', Közéipkert 'Középkert'. Később a várostól távolabb fekvő területeket ültettek be szőlővel, ezeket is élő kerítéssel vették körül, elnevezésük első tagja egy-egy nemzeti nagyság vezeték neve, utótagjuk a kert; Bocskai-kert, Kossuth-kert stb. vagy egyéb Homok-kert. Szőlő vagy szőlőskertként senki se nevezi, csak Kossuthkert él a népnyelvben. A telek szó népnyelvi előfordulása ritka. A város észak és északkeleti részén régen osztottak ki veteményes földet, ahol krumplit, zöldséget s egyebeket termeltek. Ezeket nevezték akkor telekföldnek, s e határrész neve ma is Telekfőüd 'Telekföld'. A városi levéltári adatokban szerepel a telek szó mint városi házhelyt jelentő szó, de ez a népnyelvben nem él, népnyelvi alakja a porta, archaikusabb formában fundus. — Szíp ety porta mondják még ma is egy 200—300 n -öles telekre. A szántóföldi területek meghatározására szolgáló népi mértékegységek a 19* 291