A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Tóth Béla: Polgári Mihály önéletrajza és Itinerariuma

tur." (54. v.) Polgári Mihály egy szó megjegyzés nélkül, de az utolsó betűig bemásolja a rendeletet Itineráriumába, nyilván azért, amiért az egészet írta: az utókor okulására. Március 16-án még lemásolja a városi könyvtárban Crescentius Matherüs harvardi lelkész és tanár 1685-ben kiadott indián bibliájának néhány versét, címlapját s a szerző ajánló sorait, aztán megkezdi előkészületeit a hazautazásra. A hollandok nagy együttérzéssel vannak a sorsüldözte magyar diákok iránt

28

. Már az Alphen-örökségből juttatott adomány is megsegítésüket célozta. Dávid Myllius mindegyiküket egy magyar bibliával ajándékozta meg. Egy Abraham van Limburgh nevű „adolescens ad magna Natus" 90 forintot gyűjtött össze részükre. (Ebből 15 jutott szerzőnkre), a Szövetséges Belga Rendek és Utrecht város elöljárói pedig 900 belga forintot adnak nekik, melyből Polgárinak 100 forint és néhány as (suffer?) jut. Április 8-án este 8 óra tájt szerzőnk Sebők Péter nevű útitársával elhagyta a várost (59. v.)

29

. Érdekes és jellemző, hogy Utrecht leírását csak ezután illeszti be Itineráriumába 14 pontban, nyilván, mert előbb úgy gondolkozott, hogy ezt a leírást hagyhatja későbbre is, majd ha a várost alaposabban megismerte. Most leírja a város fekvését (a Rajna mellett), erődítéseit, csatornáit, a városban és a városon kívül levő szép ligeteket, fasorokat, melyek a levegőt is kellemessé teszik. Aztán megemlíti a szép házakat, tornyos templomokat, nevezetes épületeket, az Akadémiát, a Bibliothecát, professzorokat, a lakókról pedig megjegyzi: „Cives sunt Culti, vestiti ad omnem Pompám exercendam aptati" (61. v.). A szűkszavú leírásokból is nyilvánvaló, hogy szerzőnk rövid tartózkodása ellenére is szívébe zárta Hollandiát, Utrechtet, Amsterdamot. Nem csoda hát, ha mikor „megnehezült az idők viharos járása", fölötte, s az az önkény, mely külföldi tartózkodását megszakította, még súlyosabb csapást készült mérni rá, ismét Hollandia felé vette útját, s ott találta meg második és örökös hazáját

30

. 28 Az utrechti városi tanács (Vroedschap) is foglalkozott ügyükkel. „A Vroedschap 1743. III. 18. jegyzőkönyve szerint az akadémia részéről előadják a professzorok, hogy a magyar és erdélyi hallgatók között nagy felháborodást okozott egy királyi rendelet, mely szerint haladéktalanul menjenek haza. Kérik a Vroedschapot, hasson oda, hogy a magyar tanulók továbbra is itt maradhassanak. Az ügyet Strick van Linschoten veszi a kezébe, s már IV. 14-én értesítést küld, hogy a magyarok felől a legjobb reménységgel legyenek, mivel repatriációjuk minden bizonnyal nem fog kívántatni. Egy héttel később ugyancsak ő értesíti a Vroedschapot, hogy báró Reijschach, a magyar királynő követe, biztosította, miszerint a magyarok nyugodtan maradhatnak és tanulhatnak tovább." {Segesváry Lajos.- i. m. 48.) Ennek ellenére egy kivételével (Reth N.) valamennyien hazamentek, mert az 1744-ben beírt 6 tanuló közül 5 új név (L. Segesváry Lajos: i. m. 30.) 29 Útitársa, akivel hazainduul („Socio itineris P. et О. D. Petro Sebők") Segesvárynál nem szerepel. 30 Bod Péter Athenasának már említett helyén (1. 2. sz. j.) a következőket jegyzi fel róla: „Ki mivel egy Predikátziójabban gondolatlanul szólott valamit, Egerbe vitetett Tömlötzbe: de innen meg szabadulván ment Belgiumba, s Trajectumban vonta el magát. Kevés idő múlva felesége is két gyermekével utána bujdosott; Hol a Fia magát az Orvosi Tudományra adván, abban grádust is szerzett magának: a midőn írt egy Dissertatiot a Veszett marháknak orvoslásáról Traject. 1768. Az Hazába, Attya halála után vissza jővén lett a Hajdú Városok Fisikusa". Bán Imre megállapítása szerint Polgári 1752. aug. 15-én szökött meg egri börtönéből, s Poroszország felé vette útját (i. m. 77. 1.) Egyébként Polgárinak még egy, Hollandiában nyomtatásban megjelent müvére is ráakadtam. Címe: Applausus Jubilo Batavico Ancillans stb. Megjelent Hágában 1758-ban. A VIII +16 lapból álló könyvecske megtalálható fia disszertációjával együtt a debreceni Ref. Koll. Nagykönyvtárában G. 2563, illetve Q 1484 (II. 34.) sz. alatt. 6' 83