A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Tóth Béla: Polgári Mihály önéletrajza és Itinerariuma

Üti körülményei, viszontagságai mellett, mint már eddig is utaltunk rá, szerzőnk pontokba szedve

31 részletesen beszámol az útközben látottakról, tapasztaltakról is. Elsősorban az egyházi, főleg református, protestáns vonatkozású épületek, intézmények érdeklik, de „Nigspurg"-ban meglátogatja pl. a zsinagógát is. Minden nagyobb helyen megszámolja a templomokat, tornyokat, beszámol a harangokról, harangjátékokról, istentiszteletekről stb., de meglátogatja a Bibliothecákat, a Raritatum Domusokat, a Theatrumokat, melyeken akkor valamilyen érdekességet bemutató, kiállító helyeket értettek, s az időszerű látnivalókról, a megismert tájakról, emberekről stb. is számot ad írásában, és szívesen jegyzi fel különösen a nevezetes épületek feliratait. Bécs látnivalóit pl. 22 pontban, 15 oldalon írja le. Megcsodálja és részletesen leírja a Szent István dómot (15. v.) a Burgot, s még néhány templomot. Köztük leginkább az 1713-ban emelt Karlskirche kelti fel csodálatát. Felkeresi a császári-királyi Bibliothecát, és megnéz néhány értékes könyvet, pl. a „Biblia LXX"-t és E. Spanhemius De Numismatibus-át. A ritkaságok házában egy Pozsonyban készült Horológium ragadja meg, mely egyszerre mutatja a bolygók és az állócsillagok járását (18. г.). Elámul a 7-8 emeletes házakon is. Másodikán látja a királynőt is (Mária Terézia), amint kíséretével a Szent István dómba lovagol misére: „Regina erat Candida, forma rotunda, vividissima et formosissima". (17. r. v.), és nem lett volna magyar ember, ha míg a királynő a templomban volt, meg nem simogatta volna szürke lovát. Szeptember 9-én tanúja a „Dies Eucharistikus" fényes megünneplésének, és külön 10 pontban írja le látnivalóit. Boroszlót szinte Béccsel felérő nagy, megerősített városnak mutatja be, s 22 katolikus, 12 evangélikus templomot számol meg benne. Csodálkozik a város közepén álló szélmalmokon, s azon, hogy a piacon élő halat is árulnak. (Hamburgban majd a rákokat csodálja meg.) Véletlenül látja Nagy Frigyest is, aki vele egy napon érkezett a városba: „Rex non erat Splendida Véste indutus, Ministri eiusdem splendidiori (sic). Rex est mediocris statura, non pingvis neque nimis macer, sed ad maciem quam ad pingvedinem me Iudice propendior, vultus rubicundi, subnigri, et dementis." (13. г., v.) Berlinben főleg a királyi palota ragadja meg, melyet még a bécsi Burgnál is szebbnek mond („me Iudice") legnagyobb csodálatát Hamburg után Amsterdam (Amstelodamum) váltja ki. Ez utóbbit „totó terrarum Őrbe Celebratissima" városnak mondja, mert minden eddig látottnál gondozottabb, nagyobb és gazdagabb. A gyönyörű fasoros utcák, 7-8 emeletes, gazdagon díszített épületek között vízvezetékek, csatornák, kőhidak sokasága látható. A harangjátékok mellett különösen a városháza faragott kövekből emelt, szobrokkal díszített hatalmas épülete bűvöli el. Ámulatában Vergiliust idézi: Non mihi si Lingvae centum sint, oraque centum, Ferrea vox . . . Urbis laudes proferre valebo.'

2 31 A pontokba szedés módszerét, főleg a földrajzi stb. látnivalókat, tapasztalatokat, illetőleg tanulhatta Maróthitól is, akinek Geographiája szintén igen gondosan pontokba szedett szakaszokból áll (L. Kollégiumi Könyvtár R 295a. és b.). 32 Az idézett sorok Vergilius Aeneisének VI. énekéből valók (625-626. s.). A 626. sort azonban a „Ferrea vox" szavak kivételével nyilván maga írja, mert a Vergilius-i szöveg így hangzik: Non mihi si linguae centum sint oraque centum, Ferrea vox, omnes scelerum compendere formás Omnia poenarum percurrere nomina possim. (Mintha Dante viszont ilyesmire tenne kísérletet a Pokol részletes leírásával.) 84