A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

dolog ez, s annak örültem, hogy egyre szűkül a kör, amelyben végre majd egyszer meg lehet határozni azt, hogy mi is a magyaros. Szegény jó Apám még egészen kisgyerek koromban, amikor nagy lelkesedéssel olvastam Benedek Eleket és amikor tanultam a bibliai történetet a zsidó oskolában, már figyelmeztetett a maga „destruktív" módján, hogy jegyezd meg kisfiam, ha majd olvassz sokat később, hogy minden népet az Isten vezetett oda, ahol hazát foglalt magának. Ma ezt én is hiszem, de hát ő másként értette. Ha az ember elolvassa az Ábrányi Emil-i meghatározásokat arról, hogy melyik nemzet milyennek tartja magamagát, hát körülbelül minden népnél azonos jellemvonásokat találunk. A tudományos meghatározások igen labilis alapokra építvék és nem azonosok a köztudatiakkal. - Ez a bevezetés mégiscsak már konkrétabb dolgok körül tapogat végre. - Ettől eltekintve is igen sikerültnek és nagyon érdekesnek tartom a történeti hátteret, amely élvezetesen van felvázolva és sok - legalább is számomra - újat tartalmaz. Nagyon érdekesek a Széphalom felé mutató utalások is. Azok a dolgok, amelyekre a telefonon céloztam, a következők: 5. oldal: az a bizonyos Arany János-idézet, hej de nagyon pőtyögős ma, ezt Szabó Imre urammal meg kell majd beszélnie, 7. oldal: a Dorottya cenzorára való utalás is kényes tán, de nem annyira, hiszen Rezeta uram alakja az irodalomban már eléggé esméretes, 12. oldal: a hány magyar huszár... stb. nagyon súlyos. Persze: nem ebből a szempontból olvastam most végig, de ezek a legfeltűnőbbek. Tudja isten, én nem botránkozom meg olyan könnyen, lehet, hogy mások érzékenyebbek. Mint már írtam egyszer, vagy tán többször is, az ólomban való korrektúra igen drága lévén, szeretném, ha nyomda alá lenne majd ez még javítva. így pl. vannak s kommá használatában következetlenségek, interpunkciós hibák, leírási hibák stbi. És az idegen szavak körül volna egy és más. Nem konzekvens az írásmód. Pl. Vagy mediocritas vagy mediokritás, de nem mediokritas, és vagy qualitás vagy kvalitás, de nem qualitás. És talán inkább amorális, mint amoralis. Ügy szokták ezt, hogy ami már általánosan használatos magyar szóvá lett, azt magyarosan írjuk, csak a ritkán használtakat, amelyek inkább elvont műszónak vagy idézetnek tekinthetők eredeti helyesírásban, de mindezt következetesen. Ami mármost a fametszvényeket illeti, Mihály mondotta, hogy hatot méltóztatna gondolni. Hát e percben úgy emlékszem, hogy négy ének vagyon. Nem is igen tennék többet, mint énekenként legfeljebb kettőt. - Nem gondolnám, hogy jó lenne képeskönyvvé tenni az egészet. Ha aztán nem minden énekre jut kettő, az nem baj. Majd úgy osztjuk be, hogy ne essenek túl közel. Tördelési elv az, hogy a kép egy kissé lehet hátrább, mint ahol szó van róla, de elébb semmi esetre sem. A Kölcsey-könyvünkből küldök kettőt, a méretett papirosra nyomtatott exemplárisokból, egyet Tekegyelmed, egyet pedig a Polgárnagy számára. - Eltekéntve Sándor bácsi véleményétől, a múltkor közöltek mégis csak kedvemre való dolgok voltak, jóleső érzés tehát, ha hozzá is eljut ez a kis könyv. Olvassa el majd a kolofonban közölteket. A belső címlap térelosztása is az eredeti könyvének felel meg, habár annak más is vala a szövege, mert hiszen nem ennek a munkának, hanem az egész kötetnek vala a címlapja, de a külső fedél nyomtatása már az enyém, illetve egy egykorú kis könyvecske utánzata. - Majd egyszer személyesen beszélgethetünk erről és a vele összefüggő problémákról is. Ez Exodus gyertyás magyarja a kitsinyétő üvegen szemlélve még felére redukálva is éles és tiszta, de tán egyes helyeken lesz majd a textúra túlfinom. De ezt is próbálva látjuk majd meg. Holnap, ha a nyomatok elkészülnek, küldök majd belőle s akkor 528