A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

és hogy lesz felhasználható áramkontingensem akkorra, ha majd Isten csodát tészen és megérkezik a papiros, amelynek kigyártása „valószínűleg február végén" lesz lehetséges. - Mit gondol, mi lett ennek a lépésemnek következménye? Lázadásszerú elkeseredés azok részéről, akiknek a kiszolgálás folytonossága érdekében továbbra is 8 órát kell dolgozniuk, amelyet én rendesen meg is fizetek nekik. Hát nem igaza volt az ősz reformifjúnak? Ha elbocsátottam volna egy csomó embert, milyen boldogan dolgozná végig a nyolc órát az, aki most rühelli? - Hiába, nem jó az embernek saját útjain járnia. Kérem, bocsássa meg ezt a kitérést. Lehet, hogy a tudat alól diktálta valami, hogy megírjam, annak illusztrálására, hogy más társadalmi osztályokról is lehetne megírni egyet és mást, mint amelyekre a Hartz tzéloz. Nem tudom, tudja-é azt, hogy mi fán terem az a bizonyos sajtójogi fokozatos felelősség? Ha Ön, kedves Uram, olyan dolgokkal fenyegetőzik, mint amilyeneket megírt, illetve amilyeneket megírandó lesz Csokonai Vitéz uramról és a Békáknak és Egereknek egymással való Hartzáról, akkor jó lesz ezt megtanulnia. Van egy nürnbergi törvény a XV. századból, amely szerint - mint ezt már tán idéztem egyszer senkit sem szabad felakasztani, amíg meg nem fogták. - A sajtótörvény szerint elsősorban felelős a szerző, második fokon a kiadó és harmadik fokon, ha az első kettőt meg nem lehetett fogni, a nyomdász. És tapasztalásom szerint az ügyészség nagyon vigyáz arra, hogy meg is lehessen mind a hármat fogni. Amikor az elsőt vád alá helyezik, minden tárgyalásra idézést kap a harmadik is, s néki ezért vigyáznia kell arra, hogy az első és a második meg ne lógjon, mert akkor a nürnbergi törvényt őrajta hajtják végre. Ennek pedig vannak veszedelmei. Én ugyanis már tavaly vád alatt voltam egy tíz példányban kinyomott versért, amelyről ugyan a bíróság elnöke állapította meg, hogy az igenis egy hazafias vers, de véletlen tévedésből elmulasztottuk cenzúrára bemutatni. Meg is kaptam a rehabilitációt, de ha öt éven belül újra elítélnének sajtó-„deliktumért", ahogy olyan szépen mondják, ki kell mondani az iparjogosítványom elvesztését, amelyhez újra jelenlegi törvényeink szerint többé nem is juthatnék. - Hát így valahogy. Mindezt nem gyávaság mondatja velem. De úgy gondolom, nehéz leend mindezeket úgy elmondania, hogy el is mondhassa, kedves jó Uram! A technikai és tipográfiai gondját vállalom én ennek a könyvnek, de a szellemi-erkölcsit jó lenne Szabó Imre Urammal alaposan megtárgyalnia . . . Nem akarom, hogy ezt Ön meghátrálásnak érezze, de kötelességem meglengetni szeme előtt a féket, mert hát jelenleg Ön is hévatalbeli személyiség. - Egyébként a Békaegérhartz iskolai klasszikus és tudományos formában bizonyosan sok szépet lehet róla mondani úgy, hogy akiknek szemeik vágynak lássák és akiknek füleik vágynak, hallják s erre nyilván nem kell Kegyelmedet tanójtanom. Nagy érdeklődéssel várom hát ennek a Hartz körüli Hartznak a fejleményeit. Hanem igen nagy érdeklődéssel olvastam a kegyetlen nagy fametszésről. Vajon, ki fogja azt nyomtatni? És milyen papiroson? Nem lehetne megkapni a dúcot arra a célra, hogy egynéhány példányt nyomtassunk róla a Kegyelmed céljaira, azzal a hátsó gondolattal, hogy talán akkor jutna belőle vagy egy-kettő, családi grafikai gyűjteményünk számára? Nem sajnálnánk eme nemes célra egynéhány árkust amaz anyósáltalmerített papirosból. Volt ám már erre példa. Fáy Dezsőnek is megnyomtatta a Franklinról elnevezett nyomtató társaság egynémely fametszetét, és a Révairól elnevezett társaság néhány Dante-metszetét, hogy Lipsiaban csak úgy lehetett kiállítani azokat, hogy le kellett metélni róluk a szöveget nemzetközi tsúfságnak megakadállyoztatása céljából, s a Dante-metszeteket pedig újra ki kellett nyomtattatni úgy, hogy végre teremtő attyjok rájuk esmérhessen. A levélpapirosra itt küldök árlapot, de nagyon szívesen adnék belőle 300 helyett 525