A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

csak 100 példányt. Talán májusban vagy júniusban kapok ismét, akkor majd inkább adok megint. Ehhez a pirossal jelzett árhoz még a felár járul. [A margón fönt.-] Nem logikai salto mortale az, hogy most itt folytatom a levelet, hanem nagyon fáradt vagyok s nem merek új árkust kezdeni, mert attól félek, hogy teleírom. Inkább hát gyorsan minden jót kívánok, s nagy érdeklődéssel várva a továbbiakat vagyok mindnyájunk nevében mindenkinek minden jót kívánván Kner Imre XIII. Gyoma, 1944. február 8. Kedves jó Uram! Ma már rengeteg volt a dolgom és éppen most készítettem össze magamnak az éjszakára valót, de hát mielőtt hazakocognék innen az irodából, még gyorsan válaszolok. Ezúttal tán rövidebb leend a levelem. Megnyugtatott kedves levele. Hiszen igaza van, a Krónikának a bevezetésében is el vagyon mondva az igazság, de szép hegedűszóval, mintahogy boldogult Apám szokta mondani. És teljességgel megnyugtatott mindaz, amit a sajtótörvény berkeiben való jártasságról írni méltóztatott s főként annak a hangsúlyozása, hogy kigyelmed is „égetett ember", ahogy mifelénk arra szokták mondani, aki a maga kárán megtanult óvatos lenni. Mondom, meg vagyok nyugodva, s nagy érdeklődéssel várom a bevezetőt, úgyis, mint olvasó. A többit aztán majd meglátjuk, a fontos az, hogy Szabó Imre atya vállalja azt, amit vállalnia kell. Az a telefonon hangsúlyozott álláspontja, hogy hát ami velejár, azt az ember vállalja, nagyon szimpatikus volt nekem. Röviden rekapitulálom tán azt, amit ővele diskuráltam. Szóba került újra a Sándor bá nagykönyve, amelyet a múltkor nem vállalhattam. Megmondottam, hogy az én embereim nem bírnak kellő gyakorlattal a kompresszszedésben, és aztán én magam is olyan fajta ember vagyok, aki szívesen bogarászok a szövegben s szeretem, ha pontos és hű a szöveg és mégis jól vannak kizárva a sorok. Mindez a normálisnál is drágábbá teszi a kéziszedést nálam a gépszedéssel szemben. No meg Exodus atyánk azt is szeretné, ha én adnék papirost s ezzel tömegben nem rendelkezem. Alig-alig bírom kinyomorgatni a gyárakból a közigazgatási nyomtatványokhoz való papirost, nem léphetek fel még más tömegigénnyel is. Mire abban maradtunk, hogy azoknál a dolgoknál, amelyeknél a szedés tömegén van a hangsúly, ő ezentúl is inkább a szedőgépes üzemekhez fordul. De rögtön megemlítette, hogy van neki többféle terve, ami nem nagy szedésű és nem nagy terjedelmű és így említette a Nagyidai Cigányokat is. Mire mindjárt azt feleltem, hogy van többféle jó papiros maradékom és ígéretem is van többféle igen nemes papirosra, kisebb mennyiségben. Így hát megvan a lehetősége annak, hogy ilyeneket vállaljak. - Mára aztán már az egyik igen nemes és szép papiros már realizálódott is. Ami pedig azt illeti, hogy nemesponyva, hát ez az, ami engem már régen foglalkoztat. Most egészen véletlenül erre is nyílt némi papiroslehetőség. Tán említettem volt Kigyelmednek, hogy énnékem első olvasmányaim ezek valának, mert boldogult Nagyapám, néhai való jó Kner Sámuel ezeket árulta és én télen az ő műhelyében az ablak melletti sarokban, a téka és az asztal közé szorulva olvastam ezeket, nyáron pedig az orgonabokor alá bújva, vagy a nagy bodzafa koronájába csücsülve. Toronyi Tamás és Vastag Balázs avagy Gyulavár Ostroma címen olvastam Don Quijotét, olvastam Kukuj, Kakucs, Csikszicz és Belevendi Bikficz avagy a négy karóbahúzott ci526