A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

dig a föld alá bújt kincsek is előbátorkodnak s azokban is gyönyörködhetünk. Kérem, őrizze meg addig is szíves jóakaratját irántunk s vagyunk - minden jót kívánva szíves üdvözlettel híve Kner Imre Nagyságos Dr. M a t a János egyetemi lektor úrnak Debrecen Városháza Történelmi Levéltár XI. Gyoma, 1944. január 21. Kedves jó Uram! A munkatorlódás egyáltalán nem csihad, sőt emelkedik. Egyik erdélyi vármegyében valami marha rendelkezés jelent meg s erre most onnan egy bizonyos nyomtatványt a tényleges szükséglet négyszeres mennyiségében rendelnek például. Most, ahelyett, hogy szó nélkül szállíthatnánk, minden rendeléshez külön magyarázatot kell írnunk, hogy mért szállítunk kevesebbet (ennyit is alig lehet előteremteni) s nehogy hozzáfogjanak négyszer megcsinálni azt, amit csak egyszer kell. És efféle örömök vannak még az életben, egyre sűrűbben. De hát egyrészt levélre illik válaszolni, másrészt pedig miként a híves patakra a szarvas kévánkozik, lelkem úgy ahajt mással foglalkozni már és nem folyton csak a közigazgatással. Ezért válaszolok hát, mielőtt mai munkám második struflijét, az éjszakába nyúlót elkezdem. Ne vegye rossz néven, ha ez a levél elsietett, hibás és felületes lesz, de ilyen körülmények között nem lehet másként. Nagyon örülünk annak, hogy Zebulon ilyen vitézül úszta meg a dolgot s reméljük, most már jobban van egészen. Vater werden ist nicht schwer, Vater sein aber unso mehr, mondotta néhai való jó Busch mester és ebben nagyon is igaza van. Ezt én mondom, egynémely fára mászó, mindig derékszögben árkon át és gátról lebicikliző, saját lábát flóberrel átlövő fattyú attya. Ami ama folytonossági és ifjúsági problémát illeti, nagyon örülök, hogy megértette, mire gondolok. Mindenféle társadalom mechanizáló emberek azt nem akarják megérteni, hogy roppant nagy veszedelem, ha minden ember egyre inkább csak részletekért lesz felelős, s egyre kevésbé az egészért. Azért van ez a felelőtlen fuserálás a világban!!! Az emberek olyan társadalom után vágynak, amely nem lenne más, mint egy gigantikus és mindent felfaló OTI, a munkának azzal a hatékonyságával, egyéni nyavalyák iránti olyan érzékenységével. Egyszer azt mondottam valakinek, hogy az emberek 9 hónapig megszokták, hogy meleg helyen, sötétben vannak, csövön kapják a levegőt és a táplálékot s ráadásul még ringatták is őket. Hát ide vágynak vissza folyton. - No de hagyjuk a tréfát. Én nem vagyok semmiféle kivételes tehetség, vagy istentudja kicsoda, de valahogy sorsom olyan módon alakult, hogy ide vagyok bezárva és felelős vagyok az egészért. Hálistennek nem vagyok részvénytársaság, nagyon nehezen szerzem meg a munka és az élet lehetőségét, mihelyt rosszabbat vagy rosszabbul csinálok, máris veszélyben van a magam, családom és a rám bízottak kenyere, tehát az egészért való felelősség megmaradt bennem olyan fokban, mint a régi iparosokban - akiknek ez a fokú felelőssége termékeik által még ma is élénken és elevenen dokumentáltatik, pl. a régi bútorokon, könyveken s épületeken. - Minden, 521