A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

El tudom képzelni, mit érzett akkor, amikor végigolvasta egy ültőhelyében a könyvet, mert bár én negyvenegyedik esztendeje csinálom, s már 16 éves koromban is önállóan csináltam, mégis minden egyes könyv csinálása közben újra és újra elfog az izgalom és a türelmetlenség, vajon milyen lesz, ha kész lesz. Furcsa dolog ez, aki nem csinálta, nem is hinné. Amikor a fedőlap kész, hiába hajtja meg az ember annak rendje és módja szerint, betartva a pontos arányokat, mégis egészen másként néz ki akkor, amikor már mögötte vannak a könyvtömb lapjai. Itt azonban másról is szó van. Nekem olyan szerencsém volt, hogy már 15 éves koromban kezem közé került egy könyv, amely még ma is egyetlen a maga nemében. Szerzője Hermann Cohn, a hírhedt és híres Emil Ludwig apja (akit tulajdonképpen Emil Ludwig С о h n -nak hívnak) s a maga idejében breslaui egyetemi professzor és kora egyik leghíresebb szemorvosa volt. A könyv 1901-ben jelent meg s címe: „Wie sollen Bücher und Zeitschriften gedruckt werden?" Ebben a könyvben igen gondos tanulmányok alapján ki vannak fejtve a szöveg olvashatósági követelményei és rengeteg adat arról, hogy a rossz nyomtatás hogyan tette tönkre sok-sok ezer német ember szemét. Azóta érzem mindig annak a felelősségét, hogy mit tesz az.- szöveget nyomtatni s a könyv tipográfiai alakítása mellett nagyon régi törekvésem a zavartalan, kellemes olvashatóság előfeltételeinek a megteremtése, őszintén mondhatom, minden önhittség, vagy elfogultság nélkül: tudom, mit tudunk ezen a téren és bár minden könyvünket korrektúrák közben agyonolvasom, s ezért nagyon ritkán veszek Kner-könyvet a kezembe, mindig újra örülök annak, ha valamelyiket elolvasom, hogy mennyivel kellemesebb olvasni, mint a mások munkáit, sok híres külföldi nyomda termékeit sem véve ki. - De még nagy élvezet nézegetni a szép, monumentális, jó margójú oldalakat s nagy öröm lehet ez olyan szerzőnek, akinek eddig agyonnyomtatták a könyveit és pláne önnek, aki kétféle minőségben is érdekelve van ebben a könyvben, örülök hát, ha sikerült megfelelni a várakozásnak s örömmel olvasom az Exodus mai soraiból, hogy máris nagy az érdeklődés a könyv iránt. Bárha ma nem nagy kunszt 1000 példányt eladni, mégis jó volna, ha jutna belőle a sajtónak is, s némi gondoskodás történne arról, hogy írjanak róla, mert a megfelelő publicitás nem ártana az Exodus későbbi törekvései szempontjából. - Kívánok Önnek is megfelelő erkölcsi sikert, ami aztán további munkára buzdítja, bár erre nyilván nem igen van szükség. Debrecennek ki kellene itt tennie magáért, ha már ennyire engedte lezülleni az ottani tipográfiát és már csak azért is, mert ez a könyv alkalmas arra, hogy a Várost egy kissé magára eszméltesse. Ami szíves sorai további részét illeti: örülök, hogy egyetértünk. Akár van az a bizonyos „Istenélmény" a dolgaink mögött, akár nincsen, valahol bizonyosan van s az embert hadd vezesse mindig az az érzés, hogy megtette azon a helyen, ahová az Isten letette a kenyerét, azt, amit tennie megadatott, illetve tehetnie adatott. - Nem kell ehhez semmiféle nietzschei életigenlés, vagy mi a fene, mert hát az ember ma igazán a viszonyok dacára csinálja azt, amit csinál. Csinálja pedig éppen azért, mert ezt a m a i életet nem igenli, hanem a maga munkájában is egy emberibb, igazabb és szebb életet akar tükröztetni. Engedje meg, hogy nagyon hálásan megköszönjem azt, amit Mihály fiam körül tett. Örülök annak, hogy a középiskolának nem sikerült őbelőle kiölni az érdeklődést a „feljebb való dolgok" iránt s hogy ő is érzi a felelősséget a múlt iránt. Már a város régi arculatja csak itt-ott ötlik ki a sok szecessziós és pallérstílusú homlokzat között a Főutcán. Nekem amikor vele először ott jártam, nem adatott meg a dolgokba mélyebben belepillantanom. Adósa vagyok még magamnak azzal, hogy a levéltár és a Kollégyom könyvtárának kincseibe belepillantsak. Addig amíg el nem múlnak a vészek és amíg Bandi öcsém haza nem tér, nemigen lehet innen elmozdulnom, de ígérem, hogy amint erre a lehetőség eljő, keresni fogom rá az alkalmat s reméljük, ad520