A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

nál, feltétlenül észrevegyék és értékeljék. Pedig semmiféle életjelenséget nem lehet kiszakítani az egyetemes magyar életből s nem lehetnek itt szép és jó könyvek addig, amíg olyan rossz és csúnya házak épülnek, amilyenek épülnek ésatöbbi. - Nem tudom, járt-e már Ön a Balaton mellett. Én kétszer mentem végig a déli partján, s mivel a vasút egészen a víz mellett megy el, órákig szemlélhettem azokat a „-lakokat", amelyeket a magyar középosztály épített oda magának. Mondhatom, a borzalmak valóságos panoktikuma ez, a szemponttalan, hagyománytalan, úrhatnám, tudatlan és ízléstelen flanc kirakata. Amíg ilyen házakban akarnak lakni azok, akik a vezetésre és irányításra vannak hivatva - egy nemrég elhangzott magas nyilatkozat szerint: „nevelve", fel kell hagyni a reménnyel. No de későn is van, fáradt is vagyok, abbahagyom a levelet. Várom értesítését az ideutazási tervről s amint túlesünk a tervezett pesti utazáson, jelezni fogom azt is. A tervezett könyv dolgát nem lehet ehhez kötni, de felesleges is. Én akkor is örülni fogok a látogatásnak és szívesen látom Önöket, ha a könyvet másutt nyomatják, bármely okból. A könyv dolgát tisztára a kiadó szempontjai dönthetik el, ő ismeri a saját lehetőségeit. - Számtalan esetben adtam már tanácsot minden üzleti érdek nélkül másutt nyomott könyvekre nézve is. Minden jót kívánok és vagyok szíves üdvözlettel őszinte híve Kner Imre Nagyságos Dr. Mata János úrnak Debrecen III. Gyoma, 1943. szeptember 26. Kedves jó Uram! Ma délben kaptam kedves sorait, amelyekre csak hevenyészve válaszolhatok, mert reggel el muszáj utaznom naptár, papír és más hasonló ügyekben. Ma délután pedig még egy nagy csomó kalkulálni valóm van, amit mindig hátborzongással kezdek és nagy nehezen végzek el, de mégis muszáj elvégeznem. Amikor Mezőberényben a Petőfi-emléktáblát avatták, nagy fene ünnepségek voltak s Szabolcska Mihály volt az ünnepi szónok. Este a banketten egy helybeli nagyság felköszöntötte és mint új, második Petőfit üdvözölte. Szabolcska erre azt felelte, hogy csak azzal a gyermekversikével válaszolhat, amely szerint „Az oroszlán olyan, mint a macska, csak egy kissé nagyobbacska." Én sem fogadhatom el, hogy Tótfalusi Uramhoz hasonlítsanak. Én csak használom a betűt, ő pedig csinálta, és ez igenigen nagy különbség. Ami pedig az Elzevireket illeti: azok olyan emberek voltak, akik 5000 példányban nyomtatták a maguk Respublicáit s olyan időben, amikor nem volt vasút, posta, csekkrendszer stbi. meg tudták mívelni azt, hogy Brassótól Königsbergig, Uppsaláig, Madridig mindenütt volt bizományosuk, el tudtak velük számolni, és el tudták adni az 5000 exemplárokat. Hol van a mi szervezőképességünk ettől, amikor pedig nekünk más szervezési eszközök állanak rendelkezésünkre. - Jólesik az elismerés és a ragaszkodás, mindenkinek szüksége van az eredményes munkához, hogy - ha kevesen is - de legyenek, akik hisznek benne, de azért senkit sem szabad megszédíteni az elismerésnek. Én is örülök, hogy megismerhettem, de hát ez csak futtában való ismeretség kell majd eljönni olyan időnek is, amikor majd nyugodtan neki lehet ülni sok szép régi és új könyvnek és végig lehet nézegetni azokat, együtt, kicserélvén a nézeteket. 511