A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Szíj Rezső: Kner Imre levelei Mata Jánoshoz

- Reméljük, hogy nem lesz ez olyan soká, amikorra már túlságosan öreg leszek hozzá. Mert sokszor úgy látszik, rettentő dolgokon kell még addig átrágni magamat. Ami a Hevesy-féle dolgot illeti, átengedem itt a vitát Mihály fiamnak, aki személyes tanítványa Hevesynek és maga is míveli a fotográfiát. Nem akarom előle elhalászni az érveket, de meg kell jegyeznem, hogy nyilvánvalóan mást jelentenek a szavak a céhbeli filozófus számára és mást a magamfajta „laikus szakértő" számára, ahogy Gyomán mondani szokták. Én csak azt tudom, hogy minden tájban van valami, ami csak benne van meg. És én érzem, hogy ez a táj szól hozzám, mond nekem valamit. Lehet, hogy ez egy belső akusztikai csalódás és én szólok ilyenkor a tájhoz, szólogatom a Természetet, hogy hátha sikerül belőle visszhangot kicsalni. De én mégis úgy látom, hogy a Táj hat az Emberre, magához formálja őt. Nemrég beszéltem egy geológussal, aki a Shell számára évekig olajat kutatott a Távol-Keleten. Láttam, hogy gyönyörű néprajzi tárgyakkal van tele a lakása s hogy van érzéke az ilyesmi iránt. Azt mertem hát mondani neki, hogy ha kínai tájak fényképeit nézegetem, azt látom, hogy a fák lombkoronájának kontúrja, a hegyek vonalai egészen mások, és hogy ezek a vonalak nekem rokonnak tűnnek a kínai iparművészeti tárgyakon látható vonalakkal, sőt azzal a vonallal, amelyet a kínai öleb profilja mutat. Erre ő mint geológus azt felelte, hogy arrafelé meredekebbek a geológiai rétegtörésvonalak s ezért a táj kontúrja egészen más. - Vannak itt több dolgok földön s égen, melyeket bölcselmünk felfogni nem képes, és valahogy az az érzésem, hogy van valami titkos formáló erő, amely a környezetünkben levő dolgok saját összhangjából árad felénk s hat ránk és formál bennünket. Lehet, hogy erre a „lélek" szót alkalmazni nem lehet, - de hát mást nem tudunk rá. - Egyébként megállapításaink nagy részével egyetértek, csak nincs időm válaszolni rájuk. Valami itt nincsen rendben, s úgy vélem, hogy itt is a szaknyelvezet félreértéséről lehet részemről szó. Két évvel ezelőtt hallottam, hogy egy filozófusokból álló társaság Pesten előadássorozatban igyekezett bebizonyítani, hogy korszellem nincsen. Akkoriban nagyon bosszantott ez, mert hiszen pontosan tudom, hogy igazán képzett szakember minden valamennyire is jó régi könyvről ránézve meg tudja állapítani, hogy mikor keletkezett. Ami nyilván azt jelenti, hogy akkor az a könyv csak olyan lehetett. Lehet, hogy igaza van Önnek, hogy a szellem csinálja a kort, de hát akkor is csak terminológiai kérdés ez az egész, a lényeg mégis csak van. - Bizonyosan élt bizonyos korokban bizonyos szellem s ezt éppen az a Mata János nem tagadhatja, akinek bizonyos kor a Wahlheimatja. Az üzleti levelet köszönettel vettem, az rendben van, rá külön nem válaszolok, csak a délelőtt írt levelem utóiratában nyugtáztam. Külön borítékban küldeni azonban már pazarlás. Elég ha külön papirosra vagyon írva. A levél elejére illesztett rajz nagyon szép, azt csak kevéssé gyakorlott fametsző is azonmód tudná átültetni jó fametszetbe, ha ráfotokopizálná a fára, ahogy a szakbeli fametszők szokták. Formailag, illetve funkcionaliter csak az elhelyezésével nem értek egyet, mert ez nem fejléc, hanem záródísz. Az építészetben is ez a forma az szokott lenni. Jánoska öcsém rajzának nagyon örültünk, eltesszük a leveles tékába a többiek mellé. - Köszönjük! De már nagyon húz a kalkulálnivaló, muszáj abbahagyni az írást. Vannak dolgok, amelyek kellemetlenek, de hasznosak, illetve elkerülhetetlenek. A viszontlátásig vagyok szíves üdvözlettel régi híve Kner Imre 512