A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Irodalomtörténet - Csürös Miklós: Gulyás Pál hagyatéka. Gondolatok az Itáliához című vers kapcsán

a „birodalommal". A harmadik rész jelképes dantei kifejezésekkel van tele; a gőg Oroszlánja és a kapzsiság Nősténypárduca ellen a büntető Agárt szólítja. A Pokol látomása, ahová a bűnösöket kívánja, mint az egész dantei Inferno, a szellem bosszúja a világ romlott hatalmasai ellen. Ebből az összefoglalásból is kitűnik, hogy a mítosz Gulyás számára nem „menekülés" a valóságtól, hanem a valóság egyfajta megnevezése; az ő mitológiai jelképrendszerében ugyanúgy vérszomjas erők és áldozatok állnak egymással szemben, mint a körülötte levő valóságban. Nem színezi, nem részletezi a felhasznált történeteket, hanem nyersen-tömören, gyakran csak a lényeges neveket és cselekedeteket említve intézi el őket, mint a valóság egy-egy elemének egyetemes jelképeit. így Gulyásnál a mítosz aktualizálódik, ezért ábrázolja az Itáliához a fenyegető pusztulást a római és a germán mitológia sötét alakjaival. A mítoszokat Gulyás az emberiség kollektív alkotásainak és kincsének tartotta, felhasználásukra is az egyetemesség igénye sarkallta. Szerinte Erdélyi József azért nem szürkült Bihari Jóskává, mert népi költő létére Niobe hitregéjét is ismeri, a puszták délibábját egyesíti a könyvek délibábjával. A vers feldúsítása a mitológiai allúziók, idézetek sokaságával, az olvasó művelődéstörténeti képzettársításaira is számító kompozíciós elv a modern líra egyik legjelentősebb világirodalmi áramlatával, az eliotival rokonítja Gulyás törekvését. A mítoszok Európát jelentik költői világában, Debrecennel és minden elfogult magyarkodással szemben; netaláni túlzásait is érthetővé teszi, hogy mikor s kik ellen irányultak. * Bóka László szellemes arcképvázlatban bizonygatja, hogy Gulyás költészetében a legfőbb érték képzeletének pontossága és korszerűsége: „a szeme XX. századi szem volt, képzelete modern képzelet volt, a tegnapból a máig, a halálból az életig lát vele". Az egzaktságra törekvés, a modern tudományos szemlélet behatolása a költészetbe valóban jellemző Gulyásra. Szembetűnő vonzódása a matematikai - főleg geometriai - kifejezésekhez. Elemzett versünk első mondatában imaginárius egységhez hasonlítja magát. A vers egyik legtöbbet használt szava a „tér"; Olaszország térképének finom miniatűr ábrázolásában hemzsegnek a mértan terminusai: vonalak, háromszög, ív, pont. Aztán kiterjedést, vetületet, átlókat emleget. Kedvelt képei, az inga és a mérleg fizikai eszközök nevei. Az anticiklon a meteorológusok szakkifejezése, a kráter, a diluvium a paleogeográfusoké. Fesztelen használatuk egy modern elme szinte önkéntelen megnyilatkozásait jelzi, egyidejű fogékonyságot a világ elvont és kézzelfogható, szellemi és anyagi tényei iránt. Gulyásban a kopernikuszi felfedezés: a Föld gömb alakja és Nap körüli mozgása nem elvont tudás, mint még ma is annyiunkban, hanem közvetlen szemlélet. Bolygónkat „forgó Földnek" nevezi, s a kozmosz részeként, a világegyetem erőinek függvényeként fogja fel: „fölöttem a fagyasztó csillagok / pincéje ásit, az Ür száll fölöttem . . ." „A földből jönnek fel a testek (...) együtt szívják be a füvekkel / egy kárhozott Nap mérgeit, / egy Nap mögötti csillag mérgét, / mely átrezeg az éjszakán, / az Ür roppant kiterjedésén." A Nap mögötti csillag mérgező sugárzását itt fatalisztikusan értelmezi, olyan végzetnek látja, amelyet csak a személytelen Hatalom másíthatna meg. De ez csupán a történelmi események okozta fájdalom szava,- a Vak börtönben és A debreceni 31* 483