A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Monumentális képzőművészeti alkotások a Debreceni Agrártudományi Főiskolán

rendű katartikus hatásával ajándékozza meg a nézőt: a jelenségek mögötti lényegre, az élet nagy törvényeire hívja fel a figyelmet, az emberi erő tudatára ébreszt. Az 1964-től újonnan elhelyezett alkotások szűkebben, tágabban, áttételesebben, direktebben kifejezik az épület rendeltetését is, hasonló gondolatkörük alapján az együttes megtervezettnek látszik. Az épületek és az azokhoz kapcsolódó képzőművészeti díszek a művészetek szintézisének magasrendű példái. „A festészet, szobrászat, iparművészet megtelelő alkalmazása nemcsak díszíti az épületet, hanem egyrészt hangsúlyozza annak elsődleges funkció ját, használati jellegét, másrészt kiteljesíti, közvetlenebbül engedi érvényesülni az épület ideológiai, szellemi tartalmát. Minden többletforma, minden díszítés összhangban kell hogy legyen az épület koncepciójával, gyakorlati és szellemi rendeltetésével. Csakis ez biztosíthatja az épületen elhelyezett festészeti, szobrászati alkotások megfelelő érvényesülését, hatékonyságát."

10 Az Agrártudományi Főiskola új épületei és monumentális képzőművészete révén ma Debrecen egyik legreprezentatívabb együttese. Kiváló alkotók, Kossuth-, Ybl-, Munkácsy-díjas művészek dolgoztak a főiskolának, akik nemcsak szobrászként, építészként, hanem társművészként is megálltak helyüket, példázván, hogy a monumentális művészet csak egy egységes rendszerben, a művészetek szintéziseként teljesedhet ki. E szintézis megléte különösen jelentős olyan időszakokban, amikor a művészet „tömegek közé" kerülése célja a művelődéspolitikának. Különösen a felszabadulás után hangsúlyozták ennek jelentőségét vezető művészeink, 1948ban kiállítást is rendeztek a „Közösségi Művészet Felé" címmel, amelynek megnyitóján Major Máté hangsúlyozta: ,,a közösséghez, a tömegekhez. . . méretek kellenek . . . A közösség képzőművészete monumentális művészet"'.

íí Nagy lendületet adott a beruházási munkáknak az 1954-ben megjelent ún. kétezrelékes rendelet, amely szerint minden ötvenezer Ft-ot meghaladó építkezésnél két ezrelék képek, szobrok vásárlására, elhelyezésére fordítható. A debreceni Agrártudományi Főiskola képzőművészeti beruházása a szokottnál jóval nagyobb összeggel jött létre. Mindenek előtt dicsérendő az építész tervezők: Mikolás Tibor és Vellay István törekvése, hogy épületeikhez méltó, reprezentatív kiegészítéseket kapjanak és az odakerülő művek helyét a legalkalmasabban megtervezzék. Igyekezetüket messzemenően segítette dr. Bencsik István rektor, aki személyesen járt el a lektorátusnál, s a későbbiekben is minden előzsüriben részt vett. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus képviselői - végigjárván az épülő objektumokat - alkalmasnak találták az imponáló belső és külső tereket, az építkezések színvonalát nagyvonalú képzőművészeti beruházásra. A főiskola tíz új alkotást kapott hárommillió Ft-os értékben. Kilenc mű már díszíti az intézményt, a tizedik, Makrisz Agamemnon „Fésülködő nő" szobra 1972 végén foglalja el helyét az étterem és színházterem közti belsőudvaron, medencedíszként.

12 Az új mecénás, a beruházó nagy felelősségére hívja fel figyelmünket a debreceni Agrártudományi Főiskola példája. Egy intézmény vezetői különbözőképpen viszonyulnak és viszonyulhatnak a gyár, üzem, kórház, iskola stb. esztétikai környezetéhez. Megelégedhetnek egy közepes vagy gyenge alkotással 10 Aradi Nóra,- A katedrálistól az ipari formáig. (Bp. 1967.) 113. 11 Major Máté: Képzőművészet és építőművészet közössége. „Szabad Művészet", 1949. évf. 1. sz. 2. 12 Dr. Gulácsy László rektori hivatalvezető szíves közlése. 473