A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Művészettörténet - Dienes Ö. István: Gáborjáni Szabó Kálmán szabolcsi freskói

előtt Senyéi Oláh István volt a rajztanára, szívesen segédkezett a Műpártoló Egyesület kiállításainak rendezésénél, de vonzódott G. Szabó Kálmánhoz is, a művészethez is, amit a lakásán levő jó képek ma is igazolnak. Maróthiék húsz év távolából jól emlékeznek Gábor jani Szabó Kálmán náluk töltött idejére. Említik, hogy betegségről panaszkodott, ugyanakkor művészete meg nem értéséről is. Szívére ugyan nem vette az egészet, művészember szokva van az értetlenséghez, vele jár a mesterséggel. Sokkal jobban gyötörte a rosszullét, örökös fejfájás, szédülés, amiről akkor még nem tudtuk, hogy végzetes. Igyekezett esténként jó kedélyűnek mutatkozni. Visszaidézték a debreceni közös emlékeket, rég megholt tanárokat és diákokat, hiszen közben valami háború is leviharzott. Maróthi sok újat is hallott, hiszen ő már a 20-as évek közepén, sokkal korábban odahagyta szülővárosát, mint neves földije. Maróthi Feri kerített modellt az „Almaszedés" szép nőalakjához, egyik tanítványa képében, akinek csak keresztnevét tudja már: Erzsikének hívták. A freskó kartonjából az Erzsike-fejet „Gö úr" kivágta és házigazdájának adta emlékbe. A bekerezett szép fiatal női fejet sokszor láttam Maróthiék lakásában, azonban, hogy közlés céljából kerestem, kiderült, hogy legutóbbi költözésük alkalmával valami jótét lélek elemelte. Kései siker ez a művésznek, de veszteség nekem, mert ezt sem tudom íme produkálni cikkemhez! Habent sua fata . . . Nem, nemcsak a könyveknek, a képeknek is megvan a maguk végzete. 29' 451