A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Művészettörténet - Dienes Ö. István: Gáborjáni Szabó Kálmán szabolcsi freskói

neki igen gyenge oldala, a rövidülésekkel nem tudott mit kezdeni, és csak szaporodtak keze által a falon a teljesen érdektelen, sematikus, egymáshoz hasonló figurák, anélkül, hogy valamit kifejeztek volna. Gáborjáni Szabó Kálmán kérte a véleményemet, ami megegyezett az övével: ez el nem fogadható. Tar kissé neheztelve, előbb vitatkozva, de majd belátva, hogy murális szemlélete még nem alakult ki, abbahagyta a festést kb. a kép egyhatod részénél és nem is látogatta meg többé mesterét, aki kezdett egészen rosszul lenni. Tar László jelenleg Ausztráliában él. Én az állásokat megerősíttettem, nehogy leszédüljön róla a mester. Lázár József művezető, a kivitelezés irányítója mindenben segítségemre állott. Ez az egyszerű, de eszes ember sokkal jobban megértette a művész munkájának szerepét és megérezte művészetének értékét, mint a nála jóval képzettebb és „intelligensebb" (?) „szakemberek". Ma is jó egészségnek örvend szülőhelyén. Tiszavasváriban, nyugalomban. Csak hálával gondolok segítő készségére, nagy jóakaratára. Az 5. számú kép egyelőre mester nélkül maradt, a felibe-harmadába maradt „Lacikonyhá"-t gyorsan lefestettük. El is maradt ez a téma végképp. Sokan kifogásolták is az „illetékesek" közül a „vásári jelenetet" ebben a nagyvárosias hangulatú áruházban. Szabó Kálmán erejének megfeszítésével az élelmiszer-áruház húsboltrészlege számára festette meg a 6. sz. freskót, amelynek „Háztáji gazdaság" címet adtunk. Mérete 220 X 130 cm. Háziállatok csoportja az előtérben, baloldalt a kert kerítése mögött napraforgók gazdag koloritja tüzelt, jobboldalt ritkás akácerdő szélén Szabolcs ismerős vadjai: nyúl, őz, fácán. Szerényen, de találóan jellemzett szabolcsi táj fölött szürkés égbolt. Talán a fenyegető vég borús előérzete . . . A 7. számú kép kartonját már betegen Gáborjáni Szabó Kálmán készítette, de annak megfestése Miskolczi Lászlóra várt. A sietség miatt, de azért is, mivel neki nem volt annyi jártassága az al fresco eljárásban, al tempera készült a kép, secco, száraz eljárással. Mérete 240 X 180 cm volt. Fájdalom, nem találtam meg ennek a meleg, bársonyos, csodálatosan humánus képnek az egyetlen fotóját, ami annál szomorúbb, mert régi festőszokás szerint ezen magát is megörökítette G. Szabó Kálmán, az egyik alakban, míg a másik a feldolgozó Miskolczi Lászlót ábrázolja. Ez a kétalakos kép „Munkások tejet isznak" címmel futott, mert az áruház tejbolt-részlegében készült. G. Szabó Kálmán maga is tett néhány mesteri ecsetvonást, de Miskolczi is remekelt ezzel a képpel, szeretet is érződött az ő gazdag tehetségén kívül, amellyel a két alakot kidolgozta, viszont bámulatos az a mély műveletlenség, amellyel a kép gondozói elbántak. Még lefestése előtt többször eltakarták, „dekorációval" fedték, miközben a helyiséget látogató közönség „intelligensebb" része is durva értetlenség jegyében tett a képre megjegyzéseket. 1968-ban, egy általános belső festés alkalmával lefestették. Az üzemeltető dekoratőre 2 tejesüveget és egy kiflit pingált a megsemmisített művészi falikép fölé. Ügy látszik, ez már megfelelt a közízlésnek, mert a lecsepülő megjegyzések elhallgattak. A művészt 1955 nyarán elhantolták, művét 13 év múlva utána temette a gyatra közízlés. Egy tábla volt még az újrafestett falon: „Tilos! a dohányzás" (Sic!) Szomorú tanulság, hogy a dohányzást lehet megtiltani, de szabad a közpénzen megvalósított művészi értékeket garázda módon megsemmisíteni! A képek egy félbemaradt kivételével már mind megvalósultak, amikor G. Szabó Kálmán ellen intézményes hajszát kezdtek a helybeli művészek. (Boruljon itt jótékony fátyol egyébként érdemes neveikre!) a kivitelező vállalat fő448