A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Művészettörténet - Dienes Ö. István: Gáborjáni Szabó Kálmán szabolcsi freskói

letdíj kerek ezer pengő lett. Művész és megrendelő egyaránt megelégedettek voltak. Hét kép volt. Egyik az óvodahelyiség keleti falára 350 X 150 cm nagyságú, al fresco készült: 1. „Tündér Ilona" arany hintóban, amit lepkeszárnyú tündérek repítenek a felhők hátán, alattuk zöld virágos rét. 2. Egy kisebb, ugyanannak a helyiségnek északi falán erdőrészlet mókusokkal, kb. 1 m

2-es felületen. 3. „Erdőrészlet" (Két gyermek kézenfogva megy az erdőben) 2 m

2

. 4. „János vitéz" (Két lovas vágtában) 200 X 100 cm, 2 m

2

. 5. „Jancsi és Juliska" 350 X 150 cm, 5,25 m

2

. 6. Virágos rét részlete színes lepkékkel, 1 m

2

. 7. „Két kis kakas összeveszett" 1 m

2 nagyságú freskó volt. E hét szép freskója, amit 43 éves korában festett a művész, kereken 30 évig bántatlanul megvolt. 1970 év nyarán ötöt „tanácsi utasításra" lefestettek. * Telt, múlt az idő. G. Szabó Kálmán, aki 1922-től a debreceni ref. kollégium rajztanára volt, 23 évi vidéki tanárkodás után felkerült Budapestre. Hozzá méltó feladathoz jutott, kinevezték 1945-ben a Képzőművészeti Főiskola tanárának. Még mindig fiatalon, 48 évesen, nagy lelkiismerettel fogott hozzá feladatához, a fiatal magyar festők neveléséhez, miközben első szerelméhez, a fametszéshez sem maradt hűtlen, sőt táblaképeket is bőven festett. Freskók festésére azonban nem kapott megbízást. Már tizenegy év telt el az óvodai faliképek festése óta, amikor engem 1951-ben egy nagyméretű csemege-élelmiszer áruház tervezésével bíztak meg. (Akkor már 1950 óta a nyíregyházi tervező irodánál voltam.) Az első ötéves terv jelentős kiskereskedelmi beruházásának volt ez szánva Nyíregyházán, ezért nemesebb építési anyagokat, jobb felszereltséget, gondosabb kivitelt, akkori értelemben majdnem fényűzőnek mondható megjelenést engedélyeztek. Szerettem volna az egyterű, mégis kétszintes, kongó nagy helyiségnek meghittebb látványt biztosítani, ezért a berendezéssel nem takart részekre falképeket terveztem, amelyek Szabolcs megyére jellemző mozzanatokat ábrázolnak. Készen kínálkozott a téma: almaszedés, szőlőszüret, aratás. Amikor a terveket már jóváhagyták, magánlevélben érintkezésbe léptem művészünkkel, ismertetve elképzeléseimet. Szabó Kálmán leutazott, megmutattam a helyszínt és a terveket, megbeszéltük a témát. 1952 tavaszán, az építkezés megindulásakor szabályszerű megbízást kapott, amelynek nagyon örült, habár ez még mindig nem volt az a nagy feladat, ami őt képességei által valóban megillette volna. Gyönyörködve nézte a hatalmas, hat méter magas csupasz falfelületeket és csak azt sajnálta, hogy nem festheti be teljesen a mennyezethajlattól le egészen a padló síkjáig, elözönlő sok alakkal, tolongó néppel, valami magyar Diego Riveraként, vagy Aba-Novákként! Azonban nemcsak az ő kezét, az enyémet is fogták. Aránylag szerény méretű képek festésére nyertem felhatalmazást. Kereken 20 000 forintot engedélyeztek e célra, azt is úgy, hogy ezért 25 m

2 freskót kell festeni, azaz 800 Ft jut egy négyzetméterre. Szóbelileg ugyan állt az, hogy 20 ezer forint mindenkép441