A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Művészettörténet - Dienes Ö. István: Gáborjáni Szabó Kálmán szabolcsi freskói

pen a vállalati összeg, mert csak akkor érdemes a hosszabb előkészületet, kartonok készítését és tekintélyesebb lenttartózkodást igénylő nagy munkához hozzáfogni, később azonban ezzel a megbízó visszaélt, ragaszkodott a m

2-enkénti területek elszámolásához, nem a kész képek számához és így a művészt jelentős kár érte. Pedig csak a kedvemért vállalta el ilyen hihetetlen olcsón. Akkoriban a Képzőművészeti Alap egységárai szerint magáért a freskóhoz szükséges kartonnak készítéséért járt nr-enként 2500 Ft, a karton alapján való megfestésért további 2500 Ft, így legkevesebb 5000 Ft illette volna négyzetméterenként a 800 helyett. Az ár miatt külön nézeteltérése támadt az Alappal, az alacsony árat árrontásnak tekintették. Még magam is jártam akkoriban az Alapnál emiatt, kértem, vegyék úgy, hogy Gáborjáni Szabó Kálmán valamiféle társadalmi munkát végzett Nyíregyházán, ahol csak költségei megtérítésére tartott igényt. Etikai bizottság elé akarták vinni az ügyet, különösen a nyíregyházi helybeli festők mozgolódása miatt, akik féltékenységből tettek feljelentést az Alapnál. Mégis szépen lecsendesültek mindezek és 1952 nyarán nagy kedvvel fogott hozzá festőnk, hogy Szabolcs földjének művészeti emlékeit gazdagítsa. A megbízó minden segítséget megadott, állandóan rendelkezésére állt kiváló kőműves szakmunkás, aki az ő utasítása szerint rakta fel a friss vakolatot, volt megfelelő állvány, segédmunkás is a jó munkához. A képek a következők voltak: 1. A legfőbb helyet egy jelképes értelmű kép foglalta el, mindjárt a helyiség bejáratánál szembeszökő helyen. Munkáscsalád, az apa zászlót visz, az anya karján kisfiú, a gyermek nyitott tenyerére fehér galamb száll. A göndör fehér felhőkkel fedett kék égbolt, a napos, enyhén hullámzó szabolcsi dombok üde zöld foltja, az alakok elevenen ható színei nem szándékos, öncélú kolorítás jegyében alakultak ilyenné, hanem a jelképek sablonosságát, a patronként ható sztereotip vonást kívánták nagy realitással feloldani. Az akkoriban tömegesen készülő hasonló, elvárt témájú képek színvonalát az ő képe messze meghaladta. Gáborjáni Szabó Kálmán fiatal kora óta festette a föld fiait, jól ismerte mozgásukat, viselkedésüket. Kompozícióban is eredeti a kép, mert nem a legmagasabb alak a főalak, nem is a család melegítő, szint-fényt jelentő központja: az asszony, nem is a legközpontosabbra helyezett új sarjadék: a gyermek, hanem a kisded ujjaira lebegve szálló, tündöklő fehérségű galamb. Erre néz ugyanis a kép valamennyi szereplője és tekintetük a mi szemünket is ehhez vezeti. „Béke!" kiáltunk fel boldogan, mert a nemrég elmúlt háború gyötrelmei után igen vágyott és becsült fogalmat fejezte ki találóan, kevés beszéddel, cifraság, sallang nélkül. A kép mérete 120 X 180 cm, az alakok majdnem természetes nagyságúak. A művész a rövidülés (a skurz) szabályát figyelembe vette a magasan álló kép festésénél. Nevét „G. Sz. K." szignóval festette fel. Ezt a képet 1971 januárjában, e sorok írásának idején, az áruház „modernizálásának" ürügyén barbár érzéketlenséggel lefestették! Az áruházba való belépéskor kétágú nagy csarnokot láttunk magunk előtt. A baloldali ág legvégén, igen szembetűnő, lépcsőkkel kiemelt helyen, 300 X 240 cm méretű fallal is keretezett nagy freskót találtunk. Ez a 2. számú kép: „Almaszedés Szabolcsban" című freskója G. Szabó Kálmánnak. Nagy valóságérzékkel komponált, mégis ünnepélyes, a betakarítás örömét sugárzó mű volt. Almáskert sűrűjében, két fasor közének tengelyében áll a néző maga is, előtte női munkacsoport kedves alakjai. Ketten kosarat ci442