A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Ujváry Zoltán: A török alakja a magyar dramatikus népszokásokban

rök hódoltság idejére vezeti vissza. A közösség szempontjából a szokásnak ez a hagyomány a fontos forrása, értelmet adó és lényeges éltető eleme. Amint említettem, a busójárás résztvevői sokácok s ezzel a magyar hagyománykörből kilépve eljutottunk a török alakjának az idegen népek szokásaiban való megjelenítéséhez. A törökhöz kapcsolódó folklór emlékek igen figyelemre méltóak a szlovák, a morva és a cseh néphagyományban. E népeknél különösen feltűnik a török alakjának a népköltészetben és népszokásokban való megjelenítése, hiszen közvetlen élményük alig, ill. egyáltalában nem volt a törökről. Török uralom alatt nem állottak, némely helyen csak a határterületek voltak veszélyben s a törökök portyázásai jelentették a tényleges veszélyt. Úgy tűnik, a törököktől való félelem, amely igen erős volt Európában, a hódoltsági területek szomszédságában pedig különösen, alakította ki a velük kapcsolatos népköltészeti és népszokásbeli hagyományt. A tradíció ápolásához, ill. a török hagyomány kialakulásához főleg a törökök ellen harcoló cseh, morva, szlovák katonák járulhattak hozzá, akik személyes élménnyel tértek meg otthonukba. Cseh és morva katonák részt vettek már a mohácsi ütközetben is. Ettől kezdve Csehországban és Morvaországban állandóan napirenden volt a török elleni fegyverkezés kérdése. Bécsnél a török elleni harcokban több mint nyolcvanezer cseh és morva katona vett részt.

14 A morva népköltészetben a török háborúk emléke elsősorban a katonai sorozási dalokban maradt fenn és jelentős számúak a fogság emlékét idéző dalok.

15 A lírai és epikai dalokkal, a török alakjának a népköltészetben való megjelenítésével, jellemzésével több tanulmány behatóan foglalkozott.

10 E problémakört csak megemlítem. A következőkben elsősorban a népi dramatikus szokásokban megfigyelhető párhuzamokra utalok. A cseh és a morva népi dramatikus szokások, színjátékok török ábrázolásáról Procházková Helena írt

17 Tanulmányából kitűnik, hogy a török igen gyakori maskurás alakja volt a cseh és a morva népi játékoknak, felvonulásoknak, búcsúknak, különböző jeles napi szokásoknak. Bőséges példát nyújt idevonatkozóan Zíbrt Cenek népszokásokról szóló munkája

18 és Pernica Bohuslav könyve.

1!

* Megjelent a török a Három Királyok járásában, a Gergely-napi ballagásban, a Miklós-napi felvonulásban, a farsangi játékokban, a pünkösdi királyválasztás alkalmával. Zhoriban, Ceská Trebová mellett a farsangi menetben 14 Kovács Endre: Magyar-cseh történelmi kapcsolatok. Budapest, 1952. 131-138. 15 Procházková Helena: A török a cseh-morva népköltészetben. Filológiai Közlöny, I. 1955. 509-513. 16 L. pl. Rychnová Dagmar: Turecké války v lidovém podaní vychodní Moravy. Národopisny véstnik ceskoslovansky, XXXIII. 1953. 36-99.; Rychnová Dagmar: Moravské a slovanské lidové balady s tématikou tureckych válek. Rad kongresa foklorista Jugoslavije a Varazdinu 1957. Zagreb, 1959. 251-255.; Sirovátke Oldfich: Hranice verzí balady v turkove nevésté na Morave. Slovácko, VIII-IX. 1966-1967. 31-39.; Sirovátka Oldfich: Rozsííení balad s tureckou tématikou v ceské a slovenské tradici. Cesky lid, LXV. 1968. 102-108.; L. szlovák példákat: Melichercík Andrej: Slovensky folklór. Bratislava, 1959. 17 Procházková Helena: i. m. 18 Zíbrt Cenek: Veséié chvile v zivote lidu ceského. Vysehrad-Praha, 1950.; L. Jerábek Richard: Masken und Maskenbrauchtum in den tschechischen Ländern. Schweizerisches Archiv für Volkstunde, LXIV. 1968. 123. 19 Pernica Bohuslav: Rok na moravském Horácku a Podhorácku. Havlícküv Brod, 1951. 128. kk., 173. 430