A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Ujváry Zoltán: A török alakja a magyar dramatikus népszokásokban

nagyon „akkurátusan", a vendégek figyelmét és kíváncsiságát módfelett felfokozva, az üres papírról, „útlevélről", a következő szöveget „olvassa": Messziről érkeztek, Szer ecsenor szagból, Afrika gorilla majom tanyájáról. Mindjárt megmondom, hogy ki kinek a Ha, Itt van a vezető, a szultánnak fia. Szereti a pálinkát, a bort meg nagyon. Akkor aztán иду néz ki, akár egy majom. Itt ez meg a szolnoki bég unokája. Ha muzsikálnak, rángatózik a lába, Bajusza ugyan most még nincsen, de majd lesz. Ha a kandúr macska az orra alá tesz. Itt ez a harmadik, ez egy derék legény, Olyan mint egy nagy tepsi kiszáradt lepény. No, öcsém, mondhatom, oda a becsület. Mert ez a sok leány mind szemedbe nevet. Hát te húgom vajon ki vagy, ugyan mi vagy? Az a híres szép leányzó hiszen te vagy ? Akit a Tiszába halászni láttalak. Ide legények, folyton csak kiabáltad, Hozzatok hálót meg puskát. Oszt fogjuk ezt a sok potykát, Húzd rá cigány, hogy a potyka Hadd potyogjon, A puska meg hadd ropogjon. A vőfély ezt a szöveget emlékezetből mondja. Igen gyakran rögtönöz. Az alapszöveg azonban hagyományos. A vőfények ezeket az ún. maskura-beköszöntő verseket éppenúgy tudják, mint a lakodalom menetéhez tartozó többi verset. A maskurás érkezésére számítanak és előre felkészülnek. Amikor a vőfély a verset elmondja, int a zenészeknek, akik rázendítenek és a lakodalmas nép félrehúzódva figyeli a maskurások táncát. Egy ideig a két török és a leány szólóban táncolnak. Bokáznak, forognak, kezükkel pityegtetnek. A paraszt a medvét táncoltatja. Az ócska lábas fenekét a lánccal ütögeti és a medve lomhán járja a dübögőst. A bunda aljába erősített csengők és pergők „szépen csengenek". A vőfi intésére a zene megáll s ekkor a szokás jelentős mozzanata következik. A nőnek öltözött alakoskodó a lakodalmi vendégek közül egy legényt kér fel táncra. Rendkívül nagy érdeklődéssel és feszültséggel figyelik a táncukat. A női maskura arra törekszik, hogy tánc közben a legényt földhöz vágja, illetőleg a legény a leánynak öltözött fiút szorítsa le a földre. E táncban a két legény között nagy ügyességi és erőpróba van. Élénken figyelik egymás mozdulatait és az alkalmas pillanatban megpróbálják egymást legyőzni. A győzelem eredménye az ifjú párral összefüggésben jelentős. Ha a maskurát, a női alakoskodót legyőzi a táncba hívott legény, abból azt következtetik, hogy az ifjú pár első gyermeke fiú lesz. Érthető tehát, mennyire törekszik a táncba hívott legény a győzelem elérésére. Ha sikerül a leány fölé kerülnie, nagy tapsot, hurrázást, vivátozást kap. Ha a női alakoskodó győzi le a legényt, az ifjú pár elsőszülött gyermeke leány lesz. Természetesen ebben az esetben is ünneplik a két táncost, különösen a menyasszony vendégei. A két legény közötti viadal főleg 424