A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Szalay Emőke: Lakodalmi szokások Berettyóújfaluban

a lakodalomban résztvevő közösség ösztönzőleg hat a lakodalom rendezőire. Igyekeznek olyan lakodalmat tartani, amely kielégíti a résztvevők igényét (vö.: Bakó Ferenc i. m.). Amint láthattuk, a lakodalom szokásanyaga igen gazdag, különböző elemekből tevődik össze. Ez az összetettség magában hordozza a változás, alakulás lehetőségét. Cikkemben a lakodalomnak a századfordulótól napjainkig bekövetkezett változását igyekeztem nyomon kísérni. Ezen idő alatt egyes szokáselemek minden változás nélkül maradtak fenn, mások elhaltak vagy újak váltották fel őket. A vizsgált időszakban a lakodalom menete lényegében változatlan maradt. A sorrend a következő: megkérés, eljegyzés, hívogatás, csigacsináló, a vőlegény nászmenetének átvonulása a menyasszonyos házhoz, a menyasszony öltöztetése, kikérés, búcsúztatás, esküvő, a vőlegényes házhoz vonulás, a hérész megérkezése, vacsora, kontyolás, menyasszonytánc, templomba menetel. A lakodalom formai rendje mellett azonban igen lényeges változások következtek be. Ezek között elsőként említhetjük meg a szigorú erkölcsi elvek megszelídülését. A század elején a párválasztásnak minden mozzanatában szigorúan szabályozott rendje volt. A polgári erkölcs behatolásának nyomán ez a rend egyre lazábbá vált. Ma már az ismerkedést nem a társas munkák, gyepibálak, cuhárék teszik lehetővé. A bálok mellett, amelyek megőrizték jelentőségüket, szerepet kapott a mozi, a presszó is. Az egyházi tanítások, mint hatóelvek megszűntek, bár elsősorban a szülők még vigyáznak, hogy lehetőleg azonos vallásúak házasodjanak össze, azonban ennek már nincs vallásos háttere, csak a hagyományokhoz való ragaszkodás a múlthoz erősebben kapcsolódó családoknál. A párválasztásban az 1940-es évekig a legfontosabb tényező a vagyon volt. Kényszerítő erejének átlépése olyan hatással volt a falu közösségére, hogy még 50-60 év után is megmaradt az emlékezetben. Ez az utolsó években elvesztette meghatározó szerepét. Ebből következik, hogy már nem találkozunk összekényszerítéssel, hiszen a vagyon szerepének megszűnésével elvesztette alapját, másrészt a fiatalok is önállóbbakká váltak, bizonyos mértékben anyagilag függetlenek. Emiatt a háztűznéző jellege is átalakult, nem az anyagi helyzet felmérése a célja, hanem a családok megismerkedése. A falurészek endogámiája, amely lehetetlenné tette a század elején a falu más részéből való házasodási, az első világháború után az 1920-as években a legényegyletek megalakulásával fokozatosan feloldódott annyira, hogy a harmincas évek végére csak az emléke maradt. A gazdasági változások magukkal hozták a hozomány növekedését és az ajándékok egyre nagyobb értékét. A kásapénzszedés az 1930-as évek vége felé elmaradt a lakodalom szokásai közül, napjainkban megint szedik, ennek elsősorban pénzszerző jellege van. A menyasszonytáncnak szintén a pénszerzés vált elsőrendű funkciójává. A hagyományos tésztákat felváltották a sütemények, torták. Ezek a városhoz való hasonulás vágyából erednek. Ez szorította ki az étrendből a kását, amelyet már szegényesnek találnak. A változások sorában találkozunk olyan jelenségekkel, amikor egy szokáselem formai megjelenése változik meg, azonban a funkció azonos marad. Ilyen a kézfogó, eljegyzés jelének megváltozása. A század elején szokásos kendőváltást az 1920-as években kezdte felváltani a gyűrű adása. Az évtized végéig egymás mellett élt a két elem. 381