A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Szalay Emőke: Lakodalmi szokások Berettyóújfaluban

Lányokhoz járás A megismerkedés után a legény nem jutott be azonnal a lányos házba. Eleinte a kútnál találkoztak. A legény csak a kapuig kísérte a leányt. Két-három hónap múlva a legény bejelentette a szándékát. „Énhozzám is jött volna egy legény, de az édesapám nem jó szemmel nézte, mikor eljött és beköszönt, nem szólt semmit az apám, csak mikor elmondta, hogy miért jött, kifordult a házból" (Tikász Mihályné 76 éves). Gyakran a keresztapja vagy a nagybátyja kért engedélyt a legény számára. Ha helyeselték, azonnal megmondták, de inkább kértek egy hét haladékot. Ezalatt utána érdeklődtek a legénynek, ha nem ismerték eléggé. Ha elutasították, azt mondta az apa, hogy még nincs eladó leánya. Az elutasított legény sokszor bosszút állt. Eltörte a jószág lábát, vagy a legközelebbi bálban kimuzsikáltatta a leányt. Ez úgy történt, hogy felkérte táncolni, és odahívta a zenészeket, majd az ajtó felé táncolt vele és kipenderítette. A bosszúállás másik módja volt, hogy májusfa helyett szárazkórót dugott a ház kerítésébe, vagy záptojással aggatta fel a fát, és pelyvával szórta be a kapu elejét. Ma, ha bálban megismerkednek, a legény megkérdezi a leánytól, megengedi-e, hogy hazakísérje. Az úton megmondja, hogy szeretne neki udvarolni. A leány otthon megbeszéli a szüleivel, azok szemügyre veszik a legényt, utána érdeklődnek, ha jónak találják, beleegyeznek. Szerdán, szombaton, vasárnap este mehetett udvarolni a legény, miután elvégezte a munkáját, 6-7 óra körül. A vendéget a szobában fogadták. A szülők is bent tartózkodtak, nem hagyták egyedül a fiatalokat, amíg jegyet nem váltottak. Elbeszélgettek egy-két órát. Legkésőbb kilenc órakor el kellett menni a legénynek, mert megszólták a leányt: „Ennél is este tízig volt világ." A leány kikísérte a legényt a kapuig. Öt-tíz percig lehetett kint, akkor kiszólt az anyja: „Gyere be, megfázol!" A falu részekre különült: Nagyutca, Parecel, Rézkandia, Oláhváros, Herpály. Az utóbbiban szegények laktak, az Oláhvárosban görögkatolikusok, a másik háromban egyenlően oszlottak meg a szegények és a jobbmódúak. A legények csak abba a részbe udvarolhattak, amelyikben laktak. Ha más részbe ment át valaki, az ottani legények megverték. Sokszor a csendőrök avatkoztak közbe. Ezért titokban ment a legény más falurészbe udvarolni. „Mi Parecelen laktunk, a húgomhoz jött az Oláhvárosból egy legény, oszt egyszer jön haza a nagyapám. Beszól a házba. - Van itt valaki? Mert két legény leselkedik az utcán! - A legényt a kert alján kísérték ki" (Tikász Mihályné 75 é.). Ez az éles elkülönülés 1920-ig volt meg. Ekkor legényegyletet alakítottak a faluban. Így közelebb került a fiatalság, tompult az ellentét. 1920-23 között hetven pár házasodott össze a falu más-más részéből. Később pedig ilyen probléma egyáltalán nem merült fel. Leánynéző, háztűznéző Háztüznézőre elsősorban akkor került sor, ha más faluból házasodtak. Akkor is mentek háztüznézőbe, ha Berettyóújfaluban lakott mindkét család, de közelebbről nem ismerték egymást. Először a leányosháznál volt a háztűznéző. A legény szülei, nagyszülei, keresztanyja mentek szerdán, szombaton, 1930 után inkább vasárnap. Az időpontot előre bejelentették, de az is természetes 368