A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Szalay Emőke: Lakodalmi szokások Berettyóújfaluban

kor is, ha gazdag leány volt. Előfordult, hogy miután terhes lett a leány, a legény elvette feleségül, azonban az ilyen házasságot a fiú szülei legtöbbször ellenezték. Sokszor peres ügy lett belőle, mert a legény, ha nem szerette a leányt, inkább fizette a gyermektartást, de el nem vette, úgy ügyeskedett, hogy a leány veszítse el a pert. Megbeszélte a barátaival, s mindegyik a leány ellen vallott, s nem tudták megállapítani, ki az apja a gyereknek. Ha a gazdától, vagy a gazda fiától esett meg, kerestek egy vőlegényt, akinek adtak egy tehenet, pár hold földet, és az elvette a leányt. Az idő múltával megszokták, elfelejtették az esetet, nem emlegették többet. A családban, ahogy növekedett a gyermek, „kedveitette magát". A leány szülei éppúgy szerették a kicsit, mintha törvényes születésű lenne. Sokszor a leány férjhezmenetele után is a szülők nevelték. A megesett leány többnyire özvegyhez, elválthoz, agglegényhez ment férjhez, de olykor elvette legény is, hiszen „lehetett belőle még jó asszony, mert egyszer félrecsúszott". A házasság előtti nemi életet ma is bűnnek tekintik. Ha esküvőkor felteszi a menyasszony a fátylat és később kiderül, hogy terhes volt, szidalmazzák: „Nem sült ki a szeme a fátyolt feltenni, mikor teherben volt!" A házasodás ideje A leány eladósorba kerülését az jelentette, hogy nagylányosan öltözködött, a haját egy ágba fonta és szalagot kötött bele, vagy koszorúba tette, mehetett a korzóra sétálni, járhatott bálba. Szépen vasalt ruhában ment a kútra. Tudott kenyeret sütni és meszelni. Tizenhét-tizennyolc éves korban mentek leggyakrabban férjhez. A legények a katonaság letöltése után házasodtak, huszonnégy-huszonöt évesen. Előtte ritkán nősültek meg, kivéve az 1920-as éveket, amikor a 20-21 éves legények is megházasodtak, mert ebben az időben keveset vittek be katonának, de ekkor is nagyobb becsülete volt annak, aki kiszolgálta a katonaságot. A szülők ellenezték a katonaidő előtti házasságot, egyrészt mert fiatalnak tartották őket: „gyerekésszel vannak még", másrészt mert nekik kellett eltartani ez idő alatt a feleséget. Ha egy családban több leány volt, és a fiatalabbat vitték volna előbb, néha nem engedték: „Nem kezdik a boglyát alulról!" Vénlányok, agglegények A leányok a század elején már húszéves kortól vénlánynak számítottak. Nóta is szól erről: „Szép a csikó hároméves koráig. Szép a kislány húszesztendős koráig, De amikor a húsz esztendőt haladja. Nem illik a kék szalag a hajába." Vénlánynak többnyire azok maradtak, akik magukhoz valók, csendesek voltak, nem törődtek a szórakozással. Mások vagyonhajhászás miatt nem mentek férjhez. Néha válogatósak voltak, nagyon öltözködtek, iparost szerettek volna, emiatt nem mertek közeledni hozzájuk a parasztlegények. Ha a harminc évet betöltötte egy leány, azt mondták rá: „Vén kanca, magnak maradt!" A vénlányok leeresztett hajjal jártak, esetleg koszorúba tették a hajukat, de kontyba nem fésülhették. A legényeket huszonhat-huszonnyolc évtől tekintették vénlegénynek. 365