A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Szalay Emőke: Lakodalmi szokások Berettyóújfaluban

Párválasztás A párválasztásnál elsősorban a vagyont vették figyelembe. Ez a gazdagabbaknál volt igen fontos feltétel. Ha sánta vagy kancsal volt a menyasszony, vagy a vőlegény: „Eltakarja a vagyon". Úgy igyekeztek választani, hogy kb. egyforma gazdag legyen mind a két család. A gazdáknál összeházasították néha az első unokatestvéreket is, hogy a vagyon együttmaradjon. A nagyszülők tiltották az ilyen házasságot. Véleményük szerint az unokatestvér házasságon nincs isten áldása, a gyermek béna lesz, nem lesz normális. Jó partinak tartották az iparosokat. Egy időben a leányok egyenruháshoz igyekeztek férjhezmenni. Másik fontos szempont a párválasztásban a vallás volt. Mindig nagyon vigyáztak, hogy református legény református leányt vegyen el. Ma már erre nem helyeznek hangsúlyt. Az egyéni tulajdonságok, a külső megjelenés kisebb szerepet játszott. A legényeknél a dolgosságot, a magaviseletet nézték: „nem csavargó-e, nem korhely-e". Aki díszes ruhát hordott, azt nem értékelték annyira, mint akinek viseltesebb volt ugyan a ruhája, de látszott rajta, hogy keményen dolgozik. Egyik adatközlőmet, Tikász Mihálynét egy váncsodi legény akarta megkérni. A nagyapja nem engedte, azt mondta rá, hogy: „nagyon fényes a csizmája". Ritka példaként előfordult, hogy többre értékelték a magaviseletet, mint a vagyont. Egy 120 holdas gazda hozzáadta a leányát egy szegény legényhez, aki nála dolgozott, mert szorgalmas, becsületes volt. A leány megítélésénél szintén a magaviselet és a szorgalom számított. Aki flancolt, divatozott, arra azt mondták: „Ebből sem lesz jó asszony!" Aki szorgalmas volt: „Ezt a íehérnépet vedd el, ez jó dolgos, ezzel a jég hátán is megélsz!" A párválasztásba a család is beleszólt, a szegényeknél kevésbé, a gazdagoknál inkább. Az apa és a nagyszülők szava volt a döntő. Ha nem találták megfelelőnek a legényt, tiltották egymástól a fiatalokat, nem engedték meg a legénynek, hogy járjon a leányhoz. Néha a szülők előre megbeszélték, hogy jó lenne, ha összeházasodna a két fiatal. Az összeerőszakolás a vagyonért történt. A fiatalok igyekeztek megtalálni a módját az ilyen házasságtól való menekülésnek. Előfordult, hogy a leány az esküvő előtti napon lett öngyilkos. Megtörtént, hogy mikor esküdni mentek, a legény ellopta a menyasszonyt. Leggyakoribb volt, hogy megszöktek. Elmentek más vidékre, cselédnek álltak, ott megesküdtek, fél év, egy év múlva jöttek csak haza. A családjuk eleinte nagyon szégyelte, de később megbocsátottak. A szigorúbb szülők kitagadták gyermeküket. A szomszéd falvak közül leggyakrabban Szentpéterszegről, Berettyószentmártonból, Bakonszegről hoztak asszonyt, ritkábban Derecskéről, Zsákáról, Furtáról, Földesről, Gáborjánból. A falu Oláhvárosnak nevezett részén görögkatolikus vallásúak éltek. Azok a görögkatolikus lakosságú Mezőpeterdről, Bedőről hoztak feleséget. A faluból kevesen házasodtak más községbe. A lányok más faluba többnyire ajánlás útján mentek férjhez. 366