A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Papp János: A férfisiratokról

Barna György (78 éves): „A fírfi is ippúgy kiöntheti a fájdalmát a halott mellett, mint a nő. Magamba én is elsirattam a komámasszonyt, hogy a fájós lábommal nem mehettem el a temetísire. Ahogy mondták, a fia, Fark Miklós mán az udvaron elkezdte az anyja siratását, de a szó nem fogyott ki belőle égiszen a temetőig. Itt álltam a kapuba, mikor jöttek az úton, de mán messzirül idehallatszott az a keserves siratás, ahogy Miklós az anyját siratta. Tisztelem is írté, míg ílek a világon." A szemtanúk vallomásait még sokáig idézhetném, de a hely szűke miatt erről le kellett mondanom. A következőkben bemutatok néhány férfisiratót Nyírábrányból, akik elsősorban siratójukkal lettek és lesznek emlékezetesek ebben a nyírségi faluban. Asztalos János 1902-ben született Nyírábrányban. Szülei cselédemberek voltak. Rendkívül szegény körülmények között nevelkedett. Három elemit végzett, majd munkára kényszerült. Apja mellett bele nőtt a cselédségbe. 1945-ig különböző uraságoknál szolgál, s a néhány hold juttatott föld révén lett a maga gazdája. Noha szorgos, becsületes ember, anyagiakban mégsem gyarapodott. Gyermekeit is nehezen nevelte. Feleségét 1965-ben vesztette el. Azóta özvegyen él, szűkös körülmények között. Nagyon jó a zenei hallása, gyermekkora óta mindig szívesen dalol. Magáról mondta: „Se a munkába, se a danolásba nem akadt versenytársam. A pacsirtával kőttem, a danolást is vele kezdtem. Akkor hagytam abba, mikor a bagoly íbred, kíső ícaka. Igaz akkor még fiatal ember vótam. Lassan megörekszek, a nótázás is elmarad." Mikor szegényes környezetében megkerestem, őszinte egyszerűséggel, de nagyon kedvesen fogadott. Nem titkolta sirató ját, amire könnyes szemmel emlékezett vissza: „Én nagyon sajnáltam szegíny felesígemet, aki 1965-ben halt meg. Nagyon megérdemelte tűlem, hogy elsirassam, még a mái napig is siratom. Sok keserves esztendőt tőtöttünk együtt a cselédsígbe, de szegínyen is boldogan íltünk. A rosszba is mindig hűsíges asszony maradt hozzám, sokat dógozott, vállalta az áldozatot. Kár írté, hogy ilyen hamar meghalt. Most mán nem tudnám úgy elsiratni még egyszer. Mán nem tudom magamat annyira elidézni, mint akkor. Ez pedig igen fontos dolog a siratásho. Akkor megtettem, nem is hiszem, hogy akad még egy ember a faluba, aki úgy elsirassa a felesígit, mint ahogy én elsirattam. Nyugtassa meg a jó Isten még a porait is." Tanka Ferenc 1906-ban született Nyírábrányban. Jobb módú parasztcsalád gyermeke. Az elemi iskola három osztályát végezte el. Életében alig volt távol szülőfalujától, ahol ma is földműveléssel foglalkozik. Jelenleg tsz-tag. Első feleségét a harmincas évek elején veszíti el, aki elsőszülött gyermekével hal meg, szülés közben. Második házassága (felesége húgát vette el) már nem sikerül. Ezt családi beavatkozásra - a vagyon így egybe maradt - kényszerült megkötni. „Meglett a vagyon, de mit ír vele? Oda van a boldogsága" - mondták róla ismerősei. Mint ember fáradt, kedvtelen. Egy rokona így jellemezte: „Feri olyan, hogy van". Korábban vidám, tréfálkozó embernek ismerték a falubeliek. Ujabban csak magának él, a templomot is elkerüli, ahol valamikor szépen énekelt a közösségben. 23 Déri Múzeum évkönyve 353