A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Papp János: A férfisiratokról

Felesége társaságában találtam meg a lakásán, valószínű ez is zavarta őt a visszaemlékezésben. „Ügy van az, ahogy mások mondták. A kivülállók még jobban tudhatják ezt, mint én, mert azok csak ezt figyelik. Nekik nem fájt az úgy, mint nekem, én szinte magamon kivül vótam. Azóta eltelt több mint harminc év, most mán nem tudnám úgy elsiratni. Ne is háborgassuk evvel a halottat." Fark Miklós Több gyermekes, szegényparaszt család fia, aki 1923-ban született Nyírábrányban. Kicsiny kora óta apja mellett szorgoskodott a földművelésben. Hat elemi osztályt végzett. A hagyományos családi életformából a II. világháború ragadta ki, s közel két évet töltött hadifogságban. Hazajövetele után a földművelés mellett maradt, megnősül, és a továbbiakban is együtt lakott özvegy édesanyjával, aki 1959-ben hunyt el. A falu csendes, magának élő embernek ismeri. Csak rokonsága körében vesz részt lakodalmakban. Alkalomszerűen eljár a templomba is. Nem tartozik a falu kiemelkedő énekesei közé. A közösség megbecsülését anyja koporsójánál rögtönzött siratójával vívta ki magának. Mikor szerény otthonában felkerestem, s elmondtam neki értesüléseimet, maga is elismerte azok valódiságát, és kérésemre megismételte siratóját, melyet a 355-357. old-on közlünk. Rögtönzése közben szemei könnybe borultak, tartása is elesettebb volt. A felvétel meghallgatása után csak annyit mondott: ,,Ez így volt igaz, mint ahogy mások is mondták. De mán nem tudom olyan szípen összeszedni, mint akkor. Pedig most is szivembül tettem, mert édesanyámat nagyon szerettem. Néném és bátyáim nem siratták el édesanyámat, ami még bántott is, mer arra gondoltam, talán nem sajnálják, hogy meghalt". //;'. Szilágyi György 1928-ban született Nyírábrányban. Apja cselédember volt az itteni grófi uradalomban. Nyolc elemit végzett, végig kitűnő tanuló volt. Szeretett volna tovább tanulni, de anyagi helyzetük és apja nem engedte. Anyját korán elveszti, és özvegy apjuk mellett nevelkedett öccsével együtt. 20 éves koráig a faluban élt, juttatott földjüket művelte, s napszámba járt dolgozni. 1948-ban hívják be katonának, szolgálatát Kőszegen és Gyulán tölti. 1954-ben nősült meg, két gyermeke van. Édesapja súlyos betegségben halt meg 1954 őszén. Nősülése után tsz-tag lett, majd az állami gazdaságban dolgozott. Jelenleg a debreceni Közútiépítő Vállalatnál van alkalmazásban mint segédmunkás. Értelmes, szorgalmas ember, sokat dolgozik. Apja rogyadozó háza helyett új, csinos lakást épített, amit modern technikával (tv, rádió, palackos gáz stb.) szerelt fel. Vidám természetű, mulatni szerető egyéniség. Nagyon jó zenei hallása van, szépen énekel. A falu régebbi dallamanyagát kedveli, amit édesapjától, lakodalmakban vagy közös munkák alkalmával tanult meg az idősebbektől. Egyedül, ösztönösen kezdett el harmonikázni, de hangszerén is csak népdalokat játszik. Szépen berendezett otthonában találtam rá, s beszélgetéseink során idéztük fel édesapja emlékét. Készséggel állt rendelkezésemre, és aprólékosan elmondta életét, siratásának körülményeit. Idézünk ebből: „Elsirattam édesapámat, mert tudtam néki a múltját. Tudtam, hogy milyen sorsba nevelt bennünket, s milyen betegségbe halt meg. Sokat nélkülözött, mindenről lemondott miattunk. Nagyon szerettem a szüleimet, sajnos korán 354