A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - Németh Elek: A hagyományos kisparaszti gazdálkodás eszközei és szókincse Hajdúböszörményben (Szántás – vetés – aratás)

köblös, víkás 'vékás', zsákos láncaja 'láncalja', egyéb elnevezések kishóud 'kishold' magyar hóud, kateszteri hóud. Ezek területi nagysága: 1 víkás-400 a-öl, 2 víkás = Ш п.öl 3 víkás —1200 • -öl, ezt nevezik még zsákos-пак vagy kis magyarhóud-nak, 4 víkás = 1600 a-öl, más neve köblös vagy kateszteri hóud, 1 /ö«cä/ö = 1000 D-öl vagy kishóud. A szántóföld termőerejének pótlására a trágyát csak a tagosítás után kezdték használni. Régebben a trágyát fölösleges szemétnek tartották, csak az ólaskertek falait rakták ki belőle, a többit kihordták a kertek mögé és különböző eredetű gödrökbe dobálták bele. 3. Mezőgazdasági munkák A legrégibb mezőgazdasági munkák az állattenyésztéssel kapcsolatosak: a széna kaszálása, begyűjtése és raktározása. Az anyaszínát Űrnapján kezdték kaszálni, s sokszor hetekig is kaszálták közösen. A lekaszált rendeket mekförgatták, hogy a fű illetve a rend jól száradjon meg. A megszáradt rendeket csirkéibe gyűjtötték össze, ezekből pedig rudasokat raktak. A rudasokat rudashördóu rúdon vontatóuba vagy szekér esbogjába hordták és rakták. A boglyákat körülárkolták, nehogy a víz aláfolyjon, mert egész nyáron a sarjú lekaszálása illetve összegyűjtéséig kinn hagyták. Tetejébe karót szúrtak, erre négy, szénából font kötelet csavartak, s a kötelek végeit a boglya alsó részébe erősítették. Ősszel a boglyákat kazlakba rakták, s így tárolták a feletetésig. A boglyákat erős láncokkal vették körül, s főleg Ökrökkel a lekaszált szénatorsán csúsztatva a kazlakhoz vonták. A talajművelés egyik legfontosabb munkája a szántás. A szántás módja és ideje attól függött, hogy milyen terményt vetettek a megszántott földbe. Búza alá Kisasszony nap előtt szántottak, mert ekkor kezdődött a vetés. Kukorica 292 1. ábra. Szántási módok. A: összeszántás, B: szétszántás, 1. örmóu, 2. barázda.