A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Néprajz - N. Bartha Károly: A néhai debreceni gombkötők

múlja a gombkötést, mint a pásztori ostor a szíjgyártóét."

i,> Pedig elődeinknek ez a virágzó mestersége is mélyebben össze volt nőve a magyar népélettel, mire nézve elég hivatkozni a régi székely népdalra, amelynek értelme is csupán a gombkötőmesterség tüzetesebb ismerete alapján világosodik meg: Élmények, élmények, hosszú útra menyek Hosszú ut porából köpenyeget veszek Búval és bánattal kizsinóroztatom, Sürü könnyeimmel kigomboztattatom. Szádeczky céhtörténeti munkájában

10 a céhek lajstromában az ország akkori (1913) területéről 97 városból (helységből) sorol fel gombkötőcéhet, közülük 25 már a 16-17. században működött. A céhlevelek keltezése alapján a lajstromozottak közül a legrégibb céheink: Kőszeg 1438, Szenice (Nyitra m.) 1559, Nagyszombat 1599, Lőcse és Eperjes 1634, Nyitra 1635, Szombathely és Németújvár 1642, Zágráb 1646, Győr és Komárom 1651, Brassó 1653, Érsekújvár 1655, Modor (Pozsony m.) 1656, Késmárk 1666, Kassa és Kisszeben 1669, Marosvásárhely 1670, Gyulafehérvár 1675, Rohonc 1676, Sárvár 1678, Galgóc 1682, Zsolna 1689, Esztergom 1695, Pápa 1698, Pécs 1699. A debreceni céh egyáltalán nincs felvéve a lajstromba, de ugyanennek a műnek a Történeti rész-éhen (I. 182.) olvashatjuk: „Nagykőrösön és Kecskeméten a gombkötők 1642-ben Debrecentől is kölcsönöztek céhszabályokat." Az Oklevél-szótár legrégibb adata 1597-ből (gomb): „gombkötny való szekeczke vasaival." A debreceni Déri Múzeum jelenleg nem tartalmaz a gombkötőkről semmi tárgyi hagyatékot, sem a céhiratok közt írásos emléket. Csupán távolabbi jelentéktelenebb adatként említhető, hogy a szabók iratai közt maradt fent 2 nyomtatvány, egyik a rozsnyói, másik az ungvári iparosoknak a képviselőházhoz intézett memoranduma 1869. keltezéssel a főcéhmesterek és céhmesterek aláírásaival. A rozsnyóit aláírta „Erős Lajos gombkötő főczéhmester", az ungvárit „Mihalovits József szabó és gombkötő céhmester" is. Debrecen város történelmi levéltárában az 1685. évi városi jegyzőkönyvekben (55. 1.) olvasható az a bejegyzés: „Inter Sartores, Nodifices et Graecos. Delb. Rimaszombati

1

' Szőr Sinort behozván hogy az Görög asz Contractus es az Gombkötő Céh Articulussa ellen meg vötte, azon Joszag Confiscaltatik Fele Biró Uramat illeti, felének fele az Szabó Céhnek az jo vigyazasért mas fele a Gombkötő Céhnek adjudicaltatik." A debreceni ref. kollégium nagykönyvtára őrzi a kőszegi gombkötőcéh legényszabadító levelét Pusztay István részére (Kőszögh 1669.) és Komárom város gombkötőcéhének szabályait. Az első a szabaduló levelek szabványos szövegét tartalmazza a céhnek szép szárazpecsétjével, az utóbbi azonban tartalmával, külsejével különösebben figyelemreméltó. Elejétől végéig magyar nyelvű céhszabály bőrre írva, Comarini 1613. keltezéssel. Nincs rajta az articulusok szokásos feje, sem pecsét, sem aláírás. Feltehetőleg a céhek közt szokásos módon lemásolás céljaira küldhették meg. Mivel a gombkötőkről eddig ismertetett 15 M. Népr. I. 300. 16 Szádeczky L.: Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon (Budapest, 1913), II. 242. és köv. 17 Vö. „Ha valaki mundérmunkát a céh tudta nélkül vállalt el gömbölyű zsinórból álló zsinorövért 60 német forintot, szombati zsinórból készültért 20 forintot fizetett büntetésben." (Rozsnyói gombkötők) Ért. 5:198. 258