A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Természettudomány - Rajkai Tibor: Újabb adatok a falusi leányok fejlődésének és növekedésének kérdéséhez

sen (tavaszi és őszi születésűek együtt) 43-nál jelentkezett a menarche és ez 58,11 százalékos gyakoriságot jelent. Mint látjuk, a nemi érés életkora 8 év alatt hatalmas előrerukkolást mu­tat a hajdúsámsoni leányoknál. Míg 1961. előtt 14 év 3 hónapos korig még egyharmados arányt sem érnek el a nemileg érett leányok, addig 1969-ig a fél évvel fiatalabb életkorú tavaszi leányok is elérték már az 50 százalékos határt. A Weber által (1956) megadott eljárással kiszámítottam az 50 százalé­kos menarche arányra vonatkozó értékeket probit-regressziós egyenes szer­kesztésével. Eszerint az eljárás szerint az első hosszmetszet idején a várható 50 százalékos probit érték, vagyis az az eset, amikor a leányok 50 százaléká­nál megállapítható a menarche, 15 év és 9 hónap. Ez az érték Európára kivetít­ve a század elején található értékekhez áll közel, tehát nagyon erősen vissza­maradott, retardált fejlődést mutat. A második hosszmetszetben vizsgált leá­nyok e szempontból hatalmas, ugrásszerű változást mutatnak. A náluk talált 50 százalékos probit érték 13 év 6 hónapos kornak felel meg. Összehasonlítás lehetővététele érdekében közlöm Farkas Csongrád megyei leányokról közölt (1962) 13,2 éves. Véli kaposvári leányokon nyert 13,6 éves 1947. évi és 12,8 éves 1962. évi adatát. Bottyán és szerzőtársai (1963) 13,25 éves 50 százalékos probit értéke is tájékoztató jellegű lehet csupán, mivel az anyag városi leányok adatait is tartalmazza. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a hajdúsámsoni leányok az utolsó évtizedben nemi érés terén hatalmas előrehaladást tettek. Az 1961-1969. év­ben hosszmetszetvizsgálatra került leányok nemi érésének ideje megközelítette az ország más vidékén talált hasonló adatokat. A hónalj szőrzet fejlettségét csupán a második hosszmetszet adatai alapján vizsgálom. A máso­dik táblázatban az őszi és tavaszi születésű leányok M + és M — csoportjainak adatait a vizsgálati idő szerint megállapítható életkor alapján adom meg. E jellegnél ugyanis csak a vizsgálatkor fellelhető állapotot rögzíthettem. Az utolsó oszlop összesített adatai azt mutatják, hogy mindkét életkori csoportban lényegesen megelőzik a nemileg már érett leányok a hónaljszőrzet fejlettségében azokat a társaikat, akiknél a menarche még nem lépett fel. Több esetben egy évnél is nagyobb eltérést találhatunk e két csoport között. Ha az utolsó vizsgálati évben, tehát a 13,5 és a 14 éves korban vizsgáljuk az érés előtt, illetve érés után álló leányok adatait, feltűnik az, hogy a me­narche után levő leányok főleg a 3-5 fokozatban mutatnak lényegesen na­gyobb gyakoriságot a M — leányokkal szemben. Ezeknél viszont az 1-2 fo­kozat gyakorisága és a szőrzet hiánya mutat nagyobb százalékos előfordulást. Az érésnek ez a másodlagos jele tehát, ahogy az természetesnek is vehető, a korábban érő leányoknál mutat előrehaladottabb stádiumot. A testmagasság E jelleg átlagait, a korábbiakban megadott csoportosításban, a 3. táb­lázat tartalmazza. A két hosszmetszet adatsora között lényeges eltérést talá­lunk a második hosszmetszet javára. Mindkét életkori csoportban igazolt differenciával múlják fölül a második hosszmetszet átlagai az első hosszmet­szet adataiból nyert középértékeket. A Sváb (1967) által megadott módszer 26

Next

/
Thumbnails
Contents