A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: L’extension de la culture ? rotation „libre” dans le Nord-Est de la Hongrie ? la fin du XIXe siecle

191 l-re az országban a parasztság osztálytagozódásában lényeges változá­sok következtek be. Rohamosan csökkent a gazdasággal rendelkezők száma az 1-200 katasztrális holdas kategóriában. Ezt kézenfekvően mutatja az önálló gazdasággal rendelkező állattulajdonosok számának alakulása. 1895-ben a gazdasággal bíró állattulajdonosok száma: 2 375 122 1911-ben a gazdasággal bíró állattulajdonosok száma: 1688 825 Tehát a tényleges csökkenés az állattulajdonos gazdák kategóriájában 686 297 A 0-10 kh-as szegényparaszti gazdaságok az összes gazdaságoknak a 65,91%-át tették ki, de a parasztgazdaságok összes földterületének csak 24,93%-a volt tulajdonukban. E kategóriában a többség a család megélhetése miatt bérmunkát is kénytelen vállalni, bár nyilvánvaló, hogy ez elsősorban 0-5 kh-as birtokkategóriában a legkényszerítőbb. Egy-egy rossz gazdasági év vagy természeti csapás azonban az 5-10 kh-s parasztokat is a bérmunkaválla­lásba kergeti. A 10-20 kh-al rendelkező „szegényebb középparasztság" az ösz­szes gazdaságok 20,78%-át tették ki, s a földterület 26,64%-án gazdálkodtak. Még itt is előfordul - népes család és rossz termés miatt -, hogy esetenként bérmunkát vállalnak, de ez már nem általános és nem minden vidéken egyfor­mán, azonos súllyal jelentkező. A „jómódú középparasztok" és a kulákok - a 20-200 kh-as kategória - birtokában a gazdaságok 13,31%-a, a paraszti tulaj­donban levő földterületnek viszont 48,43%-a volt. A nagybirtokok, az uradal­mak változatlan gazdasági és politikai erővel megülik a magyar gazdasági éle­tet és a közéletet. A feszültség ott van, ott él a magyar valóságban, a földkérdés változatlanul feszítő problémaként jelentkezik. 117 A Gazdaszövetségben 1908­1910 között még azt hangoztatják, hogy a földosztással felizgatott nép lecsil­lapítására igen alkalmasak a különböző felvásárlási és értékesítési szövetkeze­tek és a bérlőszövetkezetek. Gróf Károlyi Sándorék „egyre jobban a reform irányába kerültek" és 191 l-re eljutnak ezzel a reformjátékkal a széles körű telepítés sürgetéséig. Az ezévi kecskeméti gazdagyúlésen megfogalmazódik, hogy a tulajdonjog szentségének sérelme nélkül lehet szó a „derék földműves polgártársak földproblémájának megoldásáról." Ezzel együtt felfokozott na­cionalizmussal és sovinizmussal sürgetik a nemzetiségi szempontból célszerű telepítést. 118 1911-ben - amikor a tavasz és a nyár is aszályos volt, s az újvárosi föld­munkások is „százával lézengtek otthon munka nélkül és remény nélkül" ­telepítési ügynökök keresték fel a Földmívelő Egylet, a földmunkás mozgalom vezetőit és Szilágyballára toboroztak áttelepülni szándékozó szegényparaszto­kat. Itthon szorított a munkanélküliség és a nyomor, ott kecsegtetett az olcsó föld, a Bánffy-birtokból 950 kat. holdat parcelláztak fel holdanként 60 forin­tért. (Újvároson ekkor egy hold 500-600 Ft. volt.) Végül is 19 szegényparaszt család megy el Szilágyballára az ismert agrárszocialista vezetővel, Pokrócz Fe­renccel az élen. Karácsony előtti búcsúztatásukat a szociáldemokrata pártszer­vezet szervezi. Az áttelepült szegényparasztoknak a gazdálkodás sok nehéz­ségbe ütközik. Nincs igaerő, a birtok talajereje gyenge, teljesen egyedül ma­117 Király I. i. m. 439-445. oldalon az 1911-es statisztikai adatokra hivatkozva. 118 Iván J. i. m. 4., 40. 213

Next

/
Thumbnails
Contents