A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: L’extension de la culture ? rotation „libre” dans le Nord-Est de la Hongrie ? la fin du XIXe siecle

földkérdést két aspektusban közelítik meg. Egyrészt a kishaszonbérletek útján - ami kifejezetten erős nagybirtok- és tőkésbérlő-ellenességben fogalmazódik - másrészt a földosztás hangoztatásával, de úgy, hogy ossza fel az állam a nagybirtokokat. Ez utóbbi talaja lett a párton belüli várakozó szellem kialakulásának és annak, hogy a hatalommal való egyezkedés alapján remélték állami intézkedés útján a földkérdés megoldását. Ez azonban csak a vezetők szemlélete lett, a tömeg megmaradt forradalmi elszántságában és harcosságában. A vezetők és tömeg közötti politikai véleménykülönbség a párt későbbi feloszlásának kiindulási pontjává lett. A párt tevékenységében pozitív tartalmi jegynek kell elkönyvelnünk az antiklerikális vonást. Achimoknál egyházellenességben, ateista világfelfogásban mindenképpen kifejlettebb, kiforrottabb és határozottabb alapon álltak a régi független szocialista nézetek egyházellenességében gyökerezve. Mindezek erősebben éltek a párt politikai elképzeléseiben és gyakorlatában. 1910-től a Föld Népe fejlécén - a sokszori elvi cikkek és viták után - már nyíltan is megjelenik a lap jellegére utaló alcím: „Antiklerikális lap." Szembeszállnak az uralkodó politikai széljárásnak szolgálatába szegődő antiszemita nézetekkel is. Szembeszállnak és nyíltan hirdetik, hogy „. . . szocialisták vagyunk, s ez kizárja az antiszemitáskodást." Ugyanekkor élesen támadják a Katolikus Népszövetség zsidóellenes akcióit.

111 Az elmondottak jelzik, hogy az Országos Földmívelő Párt mind programjában, mind agitációs és propagandisztikus gyakorlatában nagybirtokellenes, antiklerikális és a szegényparasztság jogaiért jó politikai érzékkel síkraszálló, harcos szemléletű paraszti szervezet volt. A párthoz szervesen kapcsolódott a feminista nőmozgalom, amely a századforduló után néhány évvel az országban Budapest után itt a legerősebb. Az Országos F. P. 1908 karácsonyi programjában már szerepel a nőmozgalom vezetőjének Bordás Istvánné, Rokon Tóth Sárának az asszonyokhoz, „szegény, nyomorgó . . ." testvérekhez intézett kiáltványa, hirdetve a harcos fellépés szükségességét a nők egyenjogúsításában. Az újvárosi asszonyok harcos programmal indulnak és együtt a földmíves párttal. Követelik a nők egyenjogúsítását minden téren, választójogot, a munkásnak becsületes megélhetést, munkabéremelést, kenyeret. Két feminista parasztasszonyt 10 napi fogdára és 40 korona megfizetésére büntetnek, mert a napszámoslányokat arra biztatták, hogy 90 krajcárért ne vállaljanak munkát. Ezek az asszonyok - akik nem szűkítik le szerepüket a nők egyenjogúsítására irányuló mozgalomra - harcosan fellépnek az uradalmakban az idegen munkaerő alkalmazása ellen és a sztrájktörőkkel szemben is. A község főjegyzője e harcosságtól félve fogalmazza meg, hogy „ . . . a férfiegyesület még hagyján, de hogy már a nőket is megvadítják, ettől félteni kell a hazát." Az 1908-as balmazújvárosi nagy nőgyűlésen pedig a Budapestről meghívott feminista előadó a községben olyan tanulságos dolgokat lát, „ . . . amire Közép-Európában nincs példa, csak fent az északi államokban és amarra Oroszországban."

112 Az OFP nem vált ténylegesen országos jellegű párttá. A hajdúsági tájegységnek közel öt éven keresztül alapvetően szegényparaszti-földmunkás tömegű harcos parasztpártja volt. A párt vezetőinek hibái csökkentették ugyan a párt szervezeti, cselekvési és politikai erejét, bázisát, a tömeg azonban - ha rövid 111 Béres S. i. m. 50-51. - Fehér A.-Komoróczy Gy. i, m. 68. 112 Veres P. i. m. 252-256. és Varga A. i. m. 209, 220. 14* 211