A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: L’extension de la culture ? rotation „libre” dans le Nord-Est de la Hongrie ? la fin du XIXe siecle

ráták hiányos politikai nevelésének volt betudható, hogy a parasztság „a tolsztojizmus történelmi hibájába" esett. A parasztság széles tömegeit világos magyarázatok, egyenes beszéd alapján le lehetett volna választani és kemény csatasorba lehetett volna állítani őket. Tolsztojnál „A hűbéri rendőrállam, a monarchia elleni harc. .. lépten-nyomon a politika tagadásává vált, fokozatosan a »ne állj ellen a gonosznak« tanához vezetett, s végül eljuttatta odáig, hogy teljesen elfordult az 1905-1907-es évek forradalmi tömegharcától". Harcolt az egyház ellen, de „egy új, megtisztított vallást hirdetett". „Tagadta a földmagántulajdont, de nem jutott el odáig, hogy minden erejével harcoljon az igazi ellenség, a földesúri földbirtok és annak politikai hatalmi. . . eszköze ellen." „Az ő ajkával az orosz népnek az a sokmilliós tömege szólalt meg, amely már gyűlöli a mai élet urait, de még nem jutott el odáig, hogy tudatosan, következetesen, a végsőkig, engesztelhetetlenül harcoljon ellenük."

57 Tolsztoj nézeteinek nyoma leginkább az általános tagadás jelenlétével mutatható ki Balmazújvároson. Tagadni, ami felettem és mellettem van, tiltakozni az adott gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok között fennálló egyházi és politikai hatalom ellen. Tagadni a régit és újat akarni. A szocialisták általános ideológiai képzetlensége és az utat tévesztett felekezetenkívüliség eszmei-politikai zűrzavara miatt viszont ebből a tagadásállapotból nem fejlődött ki nagybirtokellenes politikai harc, sőt a meglevő szegényparaszti mozgalmat fékezte, zátonyos, hamis gazdasági és társadalmi képletet eredményezett. Veres Péter nagyon találóan nevezi a tolsztojizmus újvárosi követőit „hivő" keresztény kommunisták"-nak. Bennük és eszmei álomvilágukban a szocializmus, a kommunizmus, a szabadságeszme, a humanista gondolat, az őskeresztényi indíttatású testvériség kavargott. Vitatkoztak, küzdöttek, a hatósági zaklatások és üldöztetések miatt szenvedtek is ezekért a nézetekért, amelyeket az úri világ még ebben a torz, nem nagy tömegeket vonzó formában is veszélyesnek látott és számkivetésre ítélt. Az újvárosi szektákat úgy is felfoghatjuk, mint útkeresést. A nyomorúságos agrárproletár helyzetből keresték a kivezető utat, de rosszul, elméleti zűrzavarral és holtvágányon. Ezért lehet ezeket az agrárszocialista mozgalom vadhajtásának nevezni. Mindenképpen a nép egyfajta vallási köntösbe burkolódzó vagy egyháztagadásban jelentkező tiltakozása volt ez, egy szűk paraszti réteg néma forradalma. A szocializmus eszmei tanításaiból, annak hatása alatt indultak el, de messze eltávolodtak attól. Eltávolodtak a paraszti osztályharc realitásától a „testvériség" misztikus leple alatt. Amit akartak az is zavaros és ködös volt, de még azt sem lehetett megvalósítani az adott gazdasági, társadalmi, politikai keretekben. Kitörés volt ez a kizsákmányolt paraszti élet valóságából abba az álomvilágba, ahol számukra vagyon, munka és emberi tulajdonságok tekintetében mindenki egyenlő. A balmazújvárosi tolsztojánus Testvéri Közösség, a Szellem vallása oda vezethető vissza, hogy a kisemmizett parasztság saját bőrén érezte a jogfosztottságot, a gazdasági helyzet nyomasztó terhét, a társadalmi életből való kirekesztettséget. Keresték az utat, s így jutott el ez a szűk réteg az őskeresztyén mintájú „vallásos-kommunisztikus" vagyonközösséghez. Nemcsak a valóságos gazdasági és politikai helyzet - a nagybirtok mindent elsorvasztó hatása, az agrárválság súlya, a politikából való számkivetettség, az egyház hallgatása a szociális kérdésekről - nyomta a parasztságot a 51 Lenin: összes Múvei, 15. k. 207. Tolsztoj 80. születésnapján, a 16. k. 335., 365. oldalon Tolsztoj halálakor 1910-ben. 196