A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: L’extension de la culture ? rotation „libre” dans le Nord-Est de la Hongrie ? la fin du XIXe siecle

szekta felé. Az agrárszocialista mozgalomban itt az egyházellenesség adott dolog volt. Aki belépett a szociáldemokrata pártba, vagy a Várkonyi-pártba, szinte egy időben kilépett az egyházból. Különösen a századfordulón volt általános az egyházellenesség. Ez nemcsak a szocialista tanok hatásával, hanem azzal is magyarázható, hogy az egyház nem állt a parasztság követelései mellé. A Független Szocialista Párt lapja, a Földmívelő rendszeresen oktatta olvasóit az egyháztól való kilépés jogára és lehetőségére, s ez lemérhető hatással volt az ekkor még két részben működő egyházra, a magyar és a német egyházrészekre. (Magyar egyházhoz 11 556 fő, a német egyházhoz 5124 fő tartozott.) A valósághoz viszont az is hozzátartozik, hogy az MSZDP politikai szólamai, szócsatái, a Népszava cikkezései nem elégítették ki a parasztságot, Várkonyiék pedig nem tudtak valóraváltani semmit a földosztás ígéretéből. Sok a csalódott ember. Nemcsak a kívülállók, hanem a párttagok között is. (A független szocialisták között egyébként is két csoport volt látható eddig is, az egyik a vallásosak - akik csak az egyházzal szakítottak, de az istennel nem - a másik a vallásellenesek csoportja - akik az istentagadásig is elmentek.) A párt vallásos tagjai szakadtak el elsősorban a párttól és kerültek a Testvéri Közösség keretébe és misztikumába. A születendő szekta vezetői között két német és két magyar parasztembert találunk. (Tányér Imre, Rőth András, Deli József és Szakács János lettek a szektavezérek.) A szellemi vezető Tányér Imre volt, aki személyes kapcsolatba került Schmitt Jenővel is. 1900-ban a Földmívelőben Tányér cikket is ír teljesen az ő filozófiai-anarchista nézeteinek hatása alatt.

58 1901-ben a két egyház vezetői már arra panaszkodnak, hogy nagy tömegben lépnek ki a Földmívelő hatására. A református egyház nem bír a tömeges kilépéssel, az egyházi adó fizetését megtagadó paraszti erőkkel és a püspök segítségét kérik. A püspöki körlevél (1901. január 6.) azonban nem sok hatást tett rájuk. Nyilvánosan válaszolnak a Földmívelőben „Válasz és őszinte szó a tiszántúli egyházkerület püspökének" címmel. Ebben nem csupán a vallási vita érződik, hanem a község valóságos helyzetét is a püspök arcába vágják: „Ön azt is mondja püspök úr, hogy a mi életünk aranyos és boldogságos, próbálja meg a püspök úr a mi aranyos boldogságunkat, szívesen átengedjük ezen gyönyörű helyzetünket, amiben most élünk." Ilyen harcos mezben fellépő állásfoglalás mögött sincs a szektában elvi egység. A vita eljut a Földmívelőig, s kiderül, hogy vannak, akik a felekezetnélküliség alatt nem új vallást, hanem egyház- és vallástagadást értenek. Nagyobb volt viszont a hatása a szektavezéreknek és a többség elfogadta, hogy a felekezetnélküliség folyamata elvezet a sokféle vallás megszűnésén keresztül az egy vallásig.

59 Mint az anarchizmus általában - amely hirdeti a társadalom és az állam 58 Földmívelő 1900. 24. számában: „ . . . emeljük ki magunkat a mai poshadt rendszerből és alkossunk egy jobb rendszert, a gyúlöltség helyébe a szeretetet, amely nem vérre és vasra van építve, hanem a tiszta erőszaknélküliségre és a szeretetre." Majd a 32. számban ismét ír és szól a „földig leigázott nép"-hez, a papokat „fekete báránybőrbe bújt farkasok"-nak nevezi. ,,Le a teológiával! Éljen az erőszaknélküliség! Éljen a nép!" jelszóval hívja fel a „testvéreket" az elv elfogadására és hirdetésére. Ezért Tányért később elítélik és a szegedi Csillag börtönbe kerül. 59 Földmívelő 1900. 32. számában Szabó Imre cikke, majd Tányér Imre válasza a 36. számban. Ezt és az 58. pontban felsoroltakat közli Takács Béla: a balmazújvárosi „Testvéri Közösség" története с tanulmányában (Theológiai Szemle, 7-8. sz. 215-223., Debrecen, 1962.) 197