A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: L’extension de la culture ? rotation „libre” dans le Nord-Est de la Hongrie ? la fin du XIXe siecle

jártak ellenőrizni a pártszervezet belső rendezvényeit és rendszeres volt a kihallgatásokkal, csendőrségi bekísérésekkel való zaklatás. A harcos, szocialista szemléletű és forradalmi elszántságú szegényparasztok erre „. . . megtették, hogy a vörös zászlók alatt kivonultak a mezőre ... és ott gyülekeztek." A szocialisták bevezették a vörös ing és a vörös sál viseletét. A nemzeti színű zászló mellé állandóan kitették a vörös zászlót is. A harci összefogás, a szocialista tájékozottság „itt növekedett a Várkonyi-féle pártszervezéssel". A Földmívelő c. pártlap olvasása, nemcsak az országba való kitekintést, hanem a helyi kérdésekben való biztonságot is növeli.

47 A szocialisták különválása legtöbbször formálisnak bizonyult, mert a községben minden lényegi kérdésben és megmozdulásban egységesen léptek fel. A parasztmozgalmak csapása ekkor két irányba rendeződik: egyfelől a küzdelem a gazdasági harc formáját öltötte a nagybérlők ellen, a jobb kereseti és megélhetési lehetőségekért, másfelől a harc politikai jellegű volt, elsősorban a helyi hatóságokkal és az egyházakkal. Sajátos indítása, gazdasági és társadalmi oka volt a század végén jelentkező, „felekezetenkívüliség"-nek, a nagy erővel feltörő egyházellenességnek. Eszmei-politikai gondolatvilágukban a Schmitt-Batthányi „anarchizmus"-hoz kapcsolódtak. A minden „tagadása, a minden fennálló hatalom - egyházi és világi egyaránt - ellenzése nem csupán az anarchista felfogásig viszi el őket, hanem a minden szervezett hatalom tagadsásáig, a munkáshatalomért folytatott politikai harc szükségességének elvetéséig, a munkáshatalom tagadásáig is. Kiindulópontja visszavezethető odáig, amikor a független szocialisták lapja, a Földmívelő Schmitt Jenő magyar származású anarchista idealista filozófus

48 befolyása alá kerül. Hamarosan feladják az addigi földosztó politikát és vallásellenességbe menekülnek. A mozgalom 1898-as veresége és a hatósági terror növekedése után Várkonyi híveinek egy kisebbik csoportja a szekták felé vette az útját.

49 Ez Balmazújvároson gyakorlatilag a hatósági-elöljárósági hatalommal való nyílt szembenállást, az egyházi hatalomtól pedig a tömeges szakítást jelentette. Megnövekedett az egyházból való kilépések száma.

50 Elsősorban az agrárproletárok és kisbirtokosok rétegei szakadtak el az egyháztól. A kialakult egyházellenes erők között nagy számban olyanok is voltak, akik nem csapódtak soha a szervezett, kiépített vallási szektákhoz. Ezeknek az egyház tagadása a hatalommal szembeni ellenállásnak egy formája volt. A nyomorúságból való kiszabadulás egy útjának, a paraszti tiltakozás és bosszúállás egy formájá47 Veres P. i. m. 195-196. Veres Péter szerint ekkor a helyi megmozdulások még nem igen kapcsolódtak az országos akciókhoz, nem csatlakoztak a mozgalom országos vérkeringésébe. Ha a kapcsolat nem is volt állandó, de a fő kérdésekben és a döntő fellépéseknél kimutathatók. 48 Schmitt Jenő (1851-1916) filozófiai elképzeléseire, nézeteire mindenekelőtt a keresztény gnoszticizmus, a korai kereszténység vallási-filozófiai áramlata hatott. A szocializmusra vonatkozó nézeteiben pedig elsősorban Kropotkin anarchokommunizmusa. Kropotkintól - mint az idealista történetfelfogás képviselőjétől - átvette az úgynevezett etikai szocializmus eszmerendszerét és Schmitt is hirdette a kizsákmányoló osztályokra és az államra gyakorolt erkölcsi hatás szerepét. S mint ahogy Kropotkin, ő is elvetette a tudományos szocializmus osztályokra és az osztályharcra, a munkáshatalomra vonatkozó tanításait. Schmitt élete nagyobb részét Németországban töltötte. 1887-ben a berlini egyetem bölcsészkarán végzett. Filozófiai munkássága hamar ismertté válik. Közreműködik a berlini anarchista közlöny, a Der Socialist írásában, majd 1897 elején Budapesten kiadja az Állam nélkül (Ohne Staat) idealista anarchista hetilapot. Ebből sok jár Balmazújvárosra is. 49 Simon P. i. m. 192. oldalon hivatkozik Veres P. Falusi Krónikában tett megállapításaira. 50 Varga A. i. m. 203. 13 Déri Múzeum évkönyve 193