A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Orosz István: L’extension de la culture ? rotation „libre” dans le Nord-Est de la Hongrie ? la fin du XIXe siecle

Ónosi László Egy nagyközség a történelem sodrásában (Adalékok Balmazújváros századforduló környéki történetéhez.) Balmazújváros a századforduló idején már ismert és az úripolitikában sokat emlegetett, elátkozott község volt. Agrárszocialista híre, forrongó lelkülete, a földesuraknak és nagybérlőknek munkát megtagadó, sztrájkoló, a jogaiért és igazságaiért politikailag is küzdő szegényparasztsága, földmunkássága, uradalmi cselédsége, kubikos és napszámos rétege, a másokat is mozgósító példa volt ennek az oka. A parasztság elégedetlenségeinek, forrongásainak okait az ország uralkodó körei és a hivatali vezetés különféleképp igyekeztek megmagyarázni, következetesen elleplezve a valóságos gazdasági és társadalmi okokat. Nem látják és nem akarják látni az agrárnépességre nehezedő nyomasztó terheket, a nyomorba taszító munkanélküliséget, s csupán átmeneti anyagi gondokról beszélnek, melyhez indokul a téli foglalkoztatottság hiányát - „nem keresnek, hanem fogyasztanak" - hozzák fel. Ehhez a látszatindokhoz ezek után már természetesen kapcsolódik a szocialista nézetek „felforgató" szerepének hangoztatása, mondván, hogy: „Télen a tétlenség hónapjai alatt egyéb szellemi szórakozás híján a népolvasó körökben hallgatott szocialista agitátoroknak az elégedetlenséget szító szónoklatai" a földmíves nép között érthetetlen, milyen gyorsasággal terjednek, mozgósítanak.

1 A napilapok is arról cikkeznek, hogy az egyes megyékben és falvakban „izgatók jártak és földet ígértek. Szabolcs és Hajdú megyék is el voltak árasztva szocialista tanokkal, melyeket a földhöz ragadt, tudatlan nép gyorsan sajátított el. Alkonyatkor összeültek, tanakodtak, hogy miképp lehetne segíteni rajtuk".

2 Az úri Magyarország hivatali vezetése és hivatalos szócsövei (írásai, sajtóorgánumai) „elérhetetlen vágynak" látták a parasztság földért folytatott küzdelmét, s mivel a földnélküli népnek ezek a szándékai csak illúziók - mondták - ebből következik, hogy a parasztság többsége a „vagyonos és intelligens osztályt elnyomójának kezdte tekinteni".

3 Ez igazán sajátos valóságszemlélet, semmi köze a történeti igazsághoz. Semmi több, mint kiokoskodott, szépen csengő jelzők egymás mellé illesztve - „józannak hitt magyar paraszt", a „magára maradt parasztság", a parasztság „fegyelmezetlen vágyai", „fantasztikus ábrándképei" - és a birtokos társadalom védelme. Igyekezetük mindig arra irányult; elterelni épp ennek, a szocializmus tanaira oly élénken reagáló paraszti rétegnek a figyelmét a gazdasági, társadalmi valóságról és leszerelni 1 Gabona Béla: A magyarországi agrármunkás-mozgalmak története 1890-1900. (Bp. 1934) 20-21. 2 Pesti Napló 1894. júl. 12. A hír egyébként a népkörökre, olvasókörökre, egyletekre utal. 3 Gabona i. m. 20. 181