A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rettegi Istvánné: A szerepi „Nemes Communitas Protoccoluma” (Adatközlés)

szán, három hordó (egy ecetes), két dézsa, egy szövő, egy vetőkaró, egy új vályú, egy új vasas veder, egy új fátyol szita, egy sódaráló, egy asztal, két fejsze, egy véka, egy vasgereblye, két teknő, egy nyújtótábla, két lisztes bodon, két lapát, két új felező (seprű?), egy új guba, egy új ködmön, egy új pár csizma, 27 rőf gyolcs, kilenc rőf házi vászon, nyolc sing vas, két kasza nyéllel, egy tükör, két fúró, egy bilyogvas, 19 lúd, egy dunyha. A kiküldött esküdtek a javak visszahordását rendelték el december 10-én, ,,de az asszony rokonsága ellenállt". A vagyontárgyakat nem is találták meg teljesen. Ezt a pert 1847. május 6-án tárgyalták újra. Ismét a férfi rokonságának ítélték a vagyont. Két egybehangzó ítélet van tehát róla. 1847. február 7-én két ifjú felverte a bérlő (már nem: árendás!) boltját, s az ott levő szalonnát és a fiókban tartott pénzt elvitték. A mészáros esküvel erősített vallomása szerint a pénz, a szalonna és háj értéke 43 forint 21 krajcár. A költséggel együtt: 52 forint 30 krajcár. A két tolvaj ifjú anyja kifizette a mészárost. A bírói eljárás díjával együtt 78 forint 26 krajcárt fizetett. A továbbiakban bemásolták, de később áthúzták Nadányi Imrének Pusztakovácsiban kelt következő levelét: Kedves Hadnagy Urak s Nemes Atyámfiai! Akármiként igyekszünk is Magunkat védelmezni Törvény s Igazság utján, áldás, szerencse nem koronázza igyekezetünket. A gyűlés vége fele érkezett őfelségének egy örvendező tudósítása a felől, hogy a Megyei Összves Nemesség a szűkölködő népet önkénti ajánlás utján segíteni törekszik. Ugy gondolom, иду adódott Eö Felségének tudtára, hogy azt az egész nemesség elfogadta. Én hát tudtára kívánom adni, hogy a nemesség sokkal nagyobb része abból semmit sem tud, akik fájdalom kevesen benn voltunk is, óvást tettünk ellene, íelküldöm a már felette számos nemességtől aláírt folyamodást, tudtokra kívánom azonban adni, hogy még a folyamodás mellé mellékelek annyit, hogy miután értésünkre esett, hogy Felséges Urunk Királyunk a Nemesség jószívű segedelmébe atyai örömét találja, mi közzülünk is azok, a kiktől telik, megfizetjük a reánk esett összeget, csak azon esedezünk leborulva, hogy óvásunkat a megyei Jegyzőkönyvbe kegyeskedjen parancsolat áltál beíratni, hogy soha se ajánlatot, se adót Törvény ellen Megyei Végzés reánk ne vethessen. Én részemről megfizetem a reám esett summát, ha Olasz szolgabíró ur az adandó nyugtatványba bele teszi, hogy én azt rovás szerint reám vethetőnek Megyei Végzés által el nem ösmérem, s minden esetre valamivel kevesebbet fizetek. Ha ezt így meg nem nyerem, nem fizetek mindaddig, míg pör utján törvénytelenül el nem itéli, akkor a pert íelküldöm. Tartván tőle, hogy a Köz Nemesség - ha perre kerül a dolog, nem tudván magát jól menteni, megkárosodjon-, azt tanácsolom, hogy fizessék meg magok közül is azok, akiknek bőven van miből, de nyugtatványt a fentirt óvással kívánják előre kiadatni akiknek nincs módjuk, mondják, sőt írják ki kereken, hogy a semmiből nem fizethetnek, sőt engedelmet kérnek. Vagyok 847. március 29-én Pusztakovácsiban Ns Hadnagy Uraiméknak, és az egész Nemességnek igaz barátjok s Atyokfia Nadányi Imre m. k. NB Rendes fillentés lessz nem soká a körlevélben. . . ezt a fizetést a Nemesség egyhangúlag ajánlotta." Mint már említettem, a bejegyzést később áthúzták. A jegyzőkönyvben nincs nyoma, hogy reagált Nadányi Imre levelére a szerepi nemesség. Április 15-én egy anyós és menye közti pert tárgyaltak. A fiatalon elhalt gazda végrendelete szerint járó élelmet és egyéb örökséget az anyós kellőleg nem adta ki. Azzal védekezik, hogy néhai fia halála után annak mintegy 800 116