A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rettegi Istvánné: A szerepi „Nemes Communitas Protoccoluma” (Adatközlés)

forint adósságát fizette ki saját vagyonából, s még mindig maradt adósság menye pedig a hagyatékból alattomban eddig 150 forintnyi értéket adott el. „Önjószántokból, minden kényszerítés nélkül" úgy egyeztek meg, hogy az anyós egy összegben fizet 100 forintot váltócédulában, egy véka tiszta búzát, s kiadja a kért holmikat. A megegyezés alatt - ebben az egyetlen esetben - a következő szöveg van: „Ezen contractus a Méltóságos Ur parancsolatjából ... (a meny) előtt íelolvasván, az ő abban való akaratját kikérdezvén, azt ő mindenekben иду lenni elösmerte, s azt, hogy azon Contraktusban tökéletesen örökre megnyugszik, előttem és élőszóval kijelentette. Szerepen, április 17-én, 1847. Ns Raduli Sándor uradalmi ispán." Május 6-án tettek pontot a többször tárgyalt örökségi perre, mely 1846 óta folyik. Mint már említettem, most is a férfi rokonainak ítélték a vagyontárgyakat. Ezen a napon tárgyalták egy ártatlanul megvádolt férfi panaszát. Egy asszony négy szekérkerekét ellopták, s azért, mert „nyomot láttak" a férfi udvaráig, őt gyanúsította. A „motozók" megállapították a „nyomok" alapján, hogy nem igazolódik az asszony állítása. Szegény sorsát tekintve csak nyolc nap alatt fizetendő három ezüst forintra büntették az asszonyt. - Ennek az aszszonynak idősebbik fia egy szerencsétlenül járt ládányi gazda körtvélyesi gáton összetört szekeréről, kijátszva az őrt, ellopott egy nyaláb szénát. Fizetni köteles a széna árát és három forint 12 krajcár büntetéspénzt. - Felszólították a mészárost, hogy a hús és szalonna mérésében hibákat vettek észre. Szigorúan ráparancsoltak, hogy akár mérésében, akár mértékében még egyszer hibát találnak, mind maga, mind megbízottja „a vétség fokozatához" fog büntetést kapni. Szeptember 8-án egy férfi reverzalissal még hátra levő adósságára, öt bankó forint hat krajcárra, négy nap haladékot kért. Az utolsó lapon bejegyzik még az 1848. évi új széképítést. Ebben a történelmi évben egy ifjút gondatlanságáért öt forintra, március 7-én egy férfit egy disznó lába eltöréséért a károsulttal való megegyezése szerint egy köböl árpa adására, és hat napszám teljesítésére ítéltek, melyet ha nem teljesítene ... - Itt megszakad a szöveg, befejezése valószínűleg a következő oldalon volt. Ez az oldal azonban már hiányzik. Hogy volt-e még utána valamilyen bejegyzés, nem lehet megállapítani. Azt sem, hogy feljegyezték-e 1848. március 15-e történetét, és következményeit. Kérdés marad örökre az is, hogy hova lettek a hiányzó lapok. Mindenesetre az utódok megbecsülték, megőrizték a protocollumot. Múltunknak, Szerep történelmének egy darabja. Azoknak a története, akik megsértették a közösséget, és azoké, akik a közösség érdekében rendet teremtettek. A leggyakrabban előforduló bűn a lopás volt. Legtöbbször baromfit loptak, 1847-ben főképpen juhot, de kötöttek el lovat is, lakmároztak a más lopott malacából. Loptak nádat, szénát, nem is kis mennyiségben, noha mindegyikből bőségesen termett a vizes határban. Megszedték a szőlőt, elvitték a búzát, a tengerit. Egyetlen esetben sem bizonyítható, hogy az éhség, vagy a szükség vitte volna rá a tetteseket. Az ármentesítés előtt hal, víziszárnyas, vadmadár tojás, csík olyan bőven volt, hogy jóformán csak le kellett érte hajolni. A lopott jószágot rendszerint azonnal eladták, vagy ravaszul elcserélték. Voltak enyveskezűek, akiknek minden a kezükbe ragadt válogatás nélkül. Voltak alkalom szülte tolvajok. Az ilyeneket elcsábította az őrizetlen szappan, vagy egy gyors mozdulattal áttette a deszkát a szomszédos templom mellől a maga udvarára. Voltak tervszerűen, előre megfontolt szándékkal tolvajkodók. Ezek 117