A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rettegi Istvánné: A szerepi „Nemes Communitas Protoccoluma” (Adatközlés)

vényei és szokásai alapján egy olyan testület, amely ebben az osztályszellemben nőtt fel. Olyan ítéletet mondanak-e, amely majdnem kétszáz év távolából is fényt vet rájuk? Mielőtt ennek részletes tárgyalásába bele mennénk, megjegyzem, hogy a hetedik oldalon a következő bejegyzés van: „Kezdődik elsőben Szerep Helységben a Nemesi Communitás felállani a Ttes Nemes Vármegye Deputatus Urai előtt. (Ezekről a feljebb írt Statútumokban emlékezet vagyon;) Die 1. Aug. 1184. és ugyanakkor az ottan lakó nemességnek voxa szerint V. Hadnagyi hivatalra köteleztetett jelenlétekbe Bajomi Főhadnagy Nzs Mile János és ugyan Bajomi nemes esküdt Nzs Szabó János uraiméknak. Nzs Mile György uram." A bejegyzés felsorolja még a négy esküdt és a kishadnagy nevét, majd ugyanezen az oldalon így folytatja: „Ujj Széképités lett ismét Anno 1785. Die 17 July Bajom városában" - „V hadnagyi hivatalra köteleztetett Nzs Mile Péter uram." - Öt esküdt, egy kishadnagy és két „ármás" felsorolása következik alatta. Ez az időszak úgy látszik, átmeneti. Róla további feljegyzés nincs. 1788. okt. 10-én, a tizedik oldalon jegyezték be az első tényleges tárgyalást. Két nemes közt sok ideje tartó „háborúságokat" úgy intézik el, hogy egymást „a Nemes Tanács előtt atyaíiságosan megkövetik." Majd egy évig tartó hallgatás után 1788. okt. 6-áról a következő reverzálist olvashatjuk: „Isten ö Szent Felsége nevének megkáromlásáért a Nemes Tanács eleibe citáltatvánn, convincáltattam volt, és érdemem szerént meg is büntettettem, mostanában fogadást teszek, hogy magamat megjobbítom és az olyan cselekedetektől megoltalmazom, mások (-nak?) is jó példát adván, az Isteni káromlástól őket megintem. Ha többé pedig eííélébe találtatom, tehát azt cselekedgyék véllem Bírák Uraimék, amit a Törvény hoz magával." 1790. május 7-én egy árva és a gyámja közti pernek úgy vetettek véget, hogy az árvának 38 váltó forintot kellett „legális interessévei" együtt Beretytyóújfaluba elvinni. Október 21-én tyúklopásban bűnöst ítéltek el a statútumok szerint 3 rénes forint méltó büntetésre, de: „instantiájára most az egyszer illő engedelmet nyert, minthogy többször ily dologba nem tapasztaltatott." A büntetés kétharmadát elengedték. E napon tárgyaltak és a vádat bizonyító tanúk kihallgatása után ítéletet mondtak egy ifjú nemesasszony felett „hogy házához gyanús személyt t járni megengedte és ottan vendégeskedni és tivornyázni hagyta." - méltó büntetését elnyerte azzal, hogy a következőkben, kétannyi, harmadannyi büntetést kap. A büntetés mértékét nem írták be. Az új széképítés rendszerint minden évben január elsején van, és „közönséges megedgyező akaratból" történik. 1791. január 20-i „Mixta Sedesen" négy nemes ifjút, megjelölve ki-kinek a fia - valószínűleg azért, hogy a szülők felelősségét hangsúlyozzák - „tiltott óra utáni tsavargásban és tiv

ornyázásban, vagyis borozásban találtattak" egy-egy rénes forintra ítélték és egy ötödiket is ugyanezekért, és bebizonyított istenkáromlásért. Az 1792. évről az új „széképítés" kivételével más bejegyzés nincs. 1793. február 14-én atyafiságos megegyezéssel vetettek véget egy „violentiális processusnak". A peres felek egymást megkövették „és oly egyezségre léptek, hogy ez naptól egymást illő becsületben fogják tartani. Melyre mindnyájan bizonyságok vagyunk." Május 30-án káromlás és veszekedés miatt büntettek. A vádlottak maguk elismerték, de tanúk is bizonyították bűnösségüket. 1794-ben egyetlen esetben, szintén istenkáromlás miatt ítéltek és büntettek. 96