A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Természettudomány - Fintha István–Aradi Csaba: A debreceni Nagyerdő madárvilága

helyi avifaunában. A teljesség kedvéért viszont szükségesnek tartjuk ezek előfordulásának közlését is. A területet igazán jellemző madarak viszont csak azok, melyek igen szoros kölcsönhatásban vannak szűkebb környezetükkel. Beépülnek az élelmi lánc hierarchiájába, fogyasztásukkal és produkciójukkal tevékeny részesei a biocönózis változásainak, fejlődésének. Ha a faj ökológiai igényei realizálódnak, jelenléte a biotópban rendszeressé válik. Ugyanakkor egy élőhely sajátosságainak komplexe jól informál arról, hogy avifaunájának milyen fajösszetételére számíthatunk. így a Nagyerdő madárvilágának bemutatásakor a madár megtelepedését és élettevékenységeit biztosító környezettel kell először megismerkednünk. E környezetet viszont a legjobban megfogható módon növényzetével jellemezhetjük. A következőkben tehát az erdő különböző állományainak, eltérő korú és összetételű telepítéseinek részletesebb bemutatásával az általuk meghatározott madáregyüttesek leírását adjuk. Ez állomány-, ugyanakkor élőhelytípusok, genetikai sorrendben a következők : 1. Öreg tölgyes. a) Ritka aljnövényzetű b) Sűrű aljnövényzetű 2. Öreg, akáccal kevert tölgyes. 3. Akácos. a) Csupasz aljú b) Bokros, főleg bodzás (Sambucus) aljnövényzetű 4. Fiatal tölgyes. 5. Mezei juhar nyárfákkal keverve. 6. Fenyő. 7. Szegélybozótos. 8. Irtások, vagy új telepítések. E kategóriák közül a mellékelt térkép csak azokat szemléltetheti, melyek kiterjedése az ábrázolhatóság határa fölött van. A kis területű, de a madarak szempontjából mégis értékes részekről természetesen leírás formájában esik szó. A típusok tüzetesebb ismertetését a legősibb jellegeket mutató tölgyesekkel kezdjük. 1. Öreg tölgyes Madárfajokban a leggazdagabb, viszont csökkenő területű, szétszórt foltjainak száma mind kevesebb. Kor szerint a 80 évnél idősebb állományokat számítjuk ide, melyek, sajnos, az összterületnek mindössze 9,2%-át adják. A térkép római számokkal jelzett fekete foltjai ezek. (A pontosság kedvéért jegyezzük meg, hogy a Xl-es, a munkánk megjelenése idejére már mint frissen telepített új ültetvény fog szerepelni.) E típust meglévő szintjei sorozatának teljessége vagy hézagossága tekintetében két alcsoportra különítettük. a) Cserjeszintet nélkülöző cönózisok. Legszebb képviselői a Medve-sarok (I.) és a Természetvédelmi Terület (IV.) 100-125 éves tölgyesei. Ezek azonban lágyszárú aljnövényzetük, de 8