A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Természettudomány - Fintha István–Aradi Csaba: A debreceni Nagyerdő madárvilága

méginkább fokozott zavartságuk miatt csak habitusukban utalnak hajdan gazdagabb madárvilágukra. Ma inkább botanikai szempontból híresek, több, az Alföldön ritkán előforduló növényükkel. Kis területüket „természetkedvelő" kirándulók sűrűn látogatják. E miatt az emberi közelséghez alkalmazkodni nem tudó fajok eltűnnek, jónéhányuk fészkelését (holló, törpesas, békászó sas, vöröskánya stb.) ma már csak az irodalomból ismerjük (21, 31, 35, 36, 40, 45, 46). Viszonylagos zártságuk miatt mégis megtelepszik itt néhány, a háborgatásra kevéssé reagáló faj, csaknem kizárólag az odúlakók köréből (fakusz, csuszka, seregély, küllők, szalakóta, szürke- és örvös légykapó). Mióta viszont az öreg, odvas fák kivesztek, sok madár fészkelése vált lehetetlenné (baglyok, csóka), amellett, hogy a jelenlegiek száma is erősen megritkult. A Természetvédelmi Terület (IV.) rejtette a Nagyerdő utolsó vetési varjú fészektelepét néhány öreg nyárfáján, kb. 1960-ig. (1. kép.) 1. kép. Öreg tölgyes, főként lágyszárú aljanövényzettel 9