A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Természettudomány - Fintha István–Aradi Csaba: A debreceni Nagyerdő madárvilága

A NAGYERDŐ ÁLLOMÁNYAINAK ГАШ-ÍS KORCSOPORT-MEGOSZLÁSA PARLAG 1. ábra. mindössze 89 ha - 9,2%-ot képviselnek, a 20 évnél fiatalabb korú ültetvények viszont több, mint felét foglalják el az összterületnek, sőt az 1-40 évig terjedő korú ültetvények területe 763 ha, azaz 79,7%!) Fajösszetételében a tölgy és az akác egyenrangú (40-40) %-ban szere pel, a fenyő mindössze 3%. Más fafajok főként elegyítve fordulnak elő. Madártelepülési tekintetben, a ritkuló tölgyesek után még igen kedvező a Nagyerdő egy eltűnő, kultúrtevékenységgel létrehozott fáciese, a kevés nyárfával vegyes juharos, (az Acer campestre korábban természetes konszociációja volt, vö.: 61, 62, 63, 64), melyből az utóbbi időkre még néhány ha-nyi maradt. Sivárak az akácosok, különösen az Urtica dioica vagy Bromus sterilis szőnyeggel borított aljúak; kevés madárnak adnak fészkelési lehetőséget a Sambucus-bokrokkal betelepültek is. (Az Urtica dioica típus szintén kultúrfácies, 62.) Sajnos tehát, hogy a gyöngyvirágos tölgyes nagyon kis területre csökkent, erősen ritkulnak az öreg, odvas fák, s velük tűnik az odúlakó madarak tömege. Ennek ellenére mindenképp az idősebb tölgyesek a legértékesebb részek, melyek, főként sűrű aljnövényzetükkel együtt a legtöbb cönológiai szintet adják. III. A madarak, területi mozgékonyságuknál fogva sosem oly állandó jellemzői egy ökotóp arculatának, mint például annak növényegyüttese. Azt is mondhatjuk, hogy minden biotopban - ha tágabb időintervallumban is sűrűbben vagy ritkábban, a földrajzi vagy épp biogeográfiai értelemben vett nagytáj minden madárfaja előfordul. E fajok közül nyilvánvalóan nem mind jellemző a területre. Jóllehet zömmel a számottevő faktorok által meghatározott körülmények miatt fordulnak meg ott, mégis találkozunk időnként olyan akcesszorikus vendégekkel, melyek pusztán raritások gyanánt kezelhetők a 7