A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin–Pankotay Lászlóné–Weszprémy Barna: Spektrálanalitikai vizsgálatok szkíta bronz tárgyakon

elfogadása a szakemberek részéről a befúrás vagy felületi szikrázás kérdésében.

1 Amennyire eltérők a módszerek, melyek az elemzés eredményeit szolgáltatják, annyira különbözők az alkalmazott jelölések is: a) 0,0001% pontossággal megadott mennyiség. b) jelek: -f—]—|—|- fő tömege, -|—f—|- igen sok, -|—|- sok, + jól kimutatható, ny még kimutatható, 0 nem kimutatható. c) > több; <C kevesebb; cv> körülbelül azonos koncentrációjú. d) » sokkal több <к sokkal kevesebb. e) számokban megadott %, és a jelek bármelyike együttesen fordul elő ugyanazon táblázatban. i) egész (-|—j-), tized (-J-), század ( ф), ezred (•) %, (tájékoztató jellegű). g) más munkákban, illetve a 2748-as felvételünkön: -|—(- = 10% fölött (de felmehet 30%-ig is). h) >-f- = kiugróan több, mint más tárgyakban (2748-as lemezünk 10. felvételénél több mint 5%). Megállapíthatjuk az idevonatkozó munkák ismeretében, hogy eltérőek az analízisek módszerei, eltérőek a táblázatokba foglalt eredmények jelölése, különböző darabszámú tárgyon végzett elemzések eredményeit szűrik le a szerzők; a kísérletre kiválasztott leletek kora sem mindig azonos a különböző tanulmányokban. Mégis minden munka megegyezik abban, hogy a természettudományos módszerek segítségével próbálja felderíteni a muzeális bronz tárgyak készítési helyét, és a feldolgozott ércek és fémek, valamint kísérő és szenynyező elemeinek jelen- vagy távollétéből következtetni a nyersanyag származására. Ez a kérdés egyre jobban foglalkoztatja Európa-szerte a régészeket. Bizonyítja ezt az, hogy ebben a témakörben örvendetesen emelkedik a napvilágot látott tanulmányok száma. S minden publikáció közelebb visz a kérdés lényegéhez. Tadeusz Dziekonski és munkatársainak annyiban volt könnyebb dolguk, hogy kutatásaik során egy rézkohászati műhely darabjait, mellékleteit találták meg. Ezeken a fémkohászati felszereléseken, fém-maradványokon elvégzett jelentős számú vizsgálatuknak célja a Zlotában feldolgozott, illetve az ott talált készítményekben a réz származási helyének megállapítása volt, a nyersanyag kémiai jellegzetességeinek feltárásával. Nincs tudomásunk arról, hogy a lengyel muzeológusok anyagvizsgálatot végeztek volna magyarországi rézkori tárgyakon. Feltehetőleg tipológiai és egyéb összehasonlító módszer alapján jutottak arra a megállapításra, hogy „a magyarországi eneolitikumban jelentős mennyiségű lengyel réz fordul elő, és nagy mennyiségben találnak rézből készült, e korszakból származó készítményeket".

2 Hogy a Zlotában talált réztárgyak lengyelországi, vagy behozott rézből készültek-e, erre keresik a választ a nyersanyag kémiai vizsgálati eredményeivel, mint előttük korábban mások, akik szintén azt állapítják meg, hogy mely szeny1 A mi vizsgálati anyagunknál kikötésként szerepelt, hogy a spektrálanalízist csak konzerválás előtt lehet elvégezni; a tárgyakból mintát venni nem lehet, azzal indokolva, hogy a leletegyüttes nagy része vékony lemez, a phalerák felerősítésére szolgáló nyúlványok töredékesek a korróziótól. 2 Dziekonski: (1961) A lengyelországi eneolitikus rézkohászat és közép-európai kapcsolatai. Történelmi Szemle IV. (1961) 1. sz. 690