A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin–Pankotay Lászlóné–Weszprémy Barna: Spektrálanalitikai vizsgálatok szkíta bronz tárgyakon

Ditróiné Sallay Katalin-Pankotay Lászlóné-Weszprémy Barna Spektrálanalitikai vizsgálatok szkíta bronz tárgyakon Muzeális tárgyak vegyelemzésére igen kevésszer került eddig sor hazai és külföldi gyakorlatban egyaránt. Ez az oka annak, hogy ebben a tárgykörben viszonylag kevés dolgozat látott napvilágot. A tárgyak különbözősége - anyaga és kora -, valamint a megjelent tanulmányokban alkalmazott jelölések módja nem teszi lehetővé, hogy a különböző szerzők által végzett vizsgálatok eredményei párhuzamba állíthatók lennének az általunk végzett analízisek eredményeivel, valamint összehasonlítási alapul sem vehetők. A tárgyak különbözőségén azt értjük, hogy egyes szerzők csak rézkori, mások réz- és korabronzkori, illetőleg csak bronzkori, vagy egyedi darabok; > m > megint mások tipológiai csoportosítás szerint végezték a tárgyak analitikai «ЦЬМлХеи vizsgálatát. Ebből nyilvánvaló, hogy az eddig megjelent tanulmányokban azonos korú, de többnyire különböző lelőhelyű muzeális réz- és bronztárgyakat vettek vizsgálat alá a kutatók. A vizsgálatok eredményei is különböző módon születtek. a) A tárgyakból nyert fémforgácsot egyenáramú ívgerjesztéssel teljesen elpárologtatták. b) Polarizált váltóáramú ívgerjesztést alkalmaztak; anódos gerjesztéssel ugyanis a vizsgált minta jobban felmelegszik, ezért az elemek kimutathatósága is megfelelő, a hűlési idő következtében pedig a szórás értéke csökken. c) a tárgyat anódnak kapcsolva, magát a tárgyat szikráztatva, indifferens ellenelektróddal szemben, d) a tárgyakból mintát véve, feloldás után oldatát dithizonos módszerrel elemezve (igen érzékeny reakció, csekély mennyiségű vizsgálandó anyag szükséges, de eléggé időigényes, nagy számú minta analizálására nem javasolt). Bármilyen szempont és módszer érvényesül az eddig publikált tanulmányokban, a cél mindegyiknél azonos: a réz- és bronztárgyak ötvözői, szennyező féméi alapján közelebb vinni a régészetet a leletek eredetének, származásának felderítéséhez, az előállítási eljárások megismeréséhez. Az eddig megjelent munkákban az analízis módszerének megválasztása feltehetőleg több szempont egyeztetésének eredménye. Magunk részéről oly módon foglaltunk állást, hogy ugyan megállapítjuk a tudomány mai állása szerint legalkalmasabb, legérzékenyebb eljárást, de mindezek tudatában azt alkalmazzuk, amelyre a tárgy sajátos körülményei, és a hivatalvezetés lehetőséget adnak. Régészeink és restaurátoraink egy részének véleménye az, hogy kevésbé károsodik a tárgy a felületi szikrázás alkalmával, mint a mintavételhez szükséges megfúrással. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a tárgy állagában jelentéktelen a károsodás, akár mikromennyiségű mintáról van szó, melyet befúrással nyerünk, akár a felületét tesszük ki szikrázásnak. Megnyugtató lenne egységes megoldás 44 Déri Múzeum évkönyve 689