A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Sz. Máthé Márta: Középső bronzkori fegyverlelet Téglásról

A csákányok alapján a középső bronzkorban két nagy leletcsoportot különböztet meg a kutatók egy része. Mozsolics Amália

3

'

1 a korszak első felére - В IIP - keltezi azt a lelethorizontot, amelyet hajdúsámsoni horizontnak nevezett el; melynek vezérlelete az általa újból kategorizált, ezúttal A típusú korongos csákány és ide tartozik egyebek mellett a hajdúsámsoni, apai I—II., és a nagyváradi kard is. A korszak másik nagy lelethorizontja - В III

b a kosziderpadlás-zajtai horizont, amelyhez a Mozsolics beosztása szerinti В típusú korongos csákányok (Nestor Bi) tartoznak, továbbá a zajtai típusú rövid kardok (Zajta, Sárközújlak

35

, Szatmár megye

36

. Simontornya). Tény, hogy a középső bronzkori bronzleletek és leletegyüttesek nem azonos típusúak, nem egykorúak. A román kutatás szintén főleg a lelettípusok alapján próbál kronológiai beosztást készíteni. D. Popescu

37 a leletegyütteseket nem köti horizonthoz, mint Mozsolics, ami bizonyos fokig azzal magyaráz ható, hogy a Kelet-Magyarországon és Nyugat-Erdélyben lezajló történeti események nem voltak azonosak a Közép-Duna-medence nyugati felében történtekkel sem térben, sem időben. D. Popescu a Nestor-féle korongos csákányok tipológiája alapján, valamint Hachmann és Lomborg megfontolásából kiindulva a középső bronzkor legelejére keltezi (Reinecke A

2 vége) az apai és hajdúsámsoni leletet és ennél valamivel fiatalabbnak tartja a gaurait

38

. Ez az időrend a Nestor A típusú csákányok A

t és A

2 variánsának megkülönböztetéséből adódott, bár a szerző kétségesnek tartja, hogy oly nagy jelentősége volna az ennyire finomított tipologizálásnak. A korong enyhe dudorodása nem jelenthet lényeges fejlődést. A fejlődési sor következő fázisának, Nestor alapján, a B

( típusú csákányokat tartja Popescu és természetesen fiatalabbnak is. De míg Mozsolics szigorúan elválasztja egymástól a IIP és III

b horizont leleteit, addig Popescu feltételezi az A és B

x típus időbeli azonosságának lehetőségét is. Azt ő is számontartja ugyan, hogy a legfontosabb A típusú korongos csákányos leletek (Hajdúsámson, Apa) más összeállításúak, mint a B

] típust tartalmazók, de feltételezi, hogy az A típusi csákány hosszan él és megéri a B

t típust.

39 Feltételezését megerősítendő bizonyítékul hozza fel a gaurai lelet állítólagos csákányát (Nestor Bj) - ezt Hampel nem közölte rajzban -, de erről Mozsolics megállapította, hogy nem is tartozott az A típusú lelethez''

0

. Másik ilyen „továbbélő" csákányos lelete a Jánosi (Rimavské Jánovce), amelyet M. Novotná''

1 is zárt leletnek tart, de Mozsolics erről is megállapítja, hogy nem egy időben kerültek elő''

2

. Opáloson (Paulis Veche) hasonló a helyzet, bár itt Popescu is 34 Mozsolics i. m. és Mozsolics Amália: Archaeologische Beiträge zur Geschichte der grossen Wanderung. AAAH VIII (1957) 119-156. 35 Horedt, Kurt: Spada de bronz de la Livada. Studii si Cercetäri de Istorie Veche 13 (1962) 105-109. 36 Hampel: Bronzkor, II. 1890. CLXXX t. 12. és Mozsolics: Bronzefunde, 35. t. 9. 37 Popescu, Dorin: Zu einigen bronzezeitlichen Hortfunden aus Transsilvanien. Dacia VI (1962) 429-441. Popescu, Doriti: Über die bronzezeitlichen Streitäxte mit Nackenscheibe. Dacia VII (1963) 91-114. 38 Popescu, D..- Dacia VII (1963) 92-93. 39 Popescu, D.: Dacia VII (1963) 98. 40 Mozsolics: Bronzefunde 146. 41 Novotná, Mária: Poklád bronzov z Vysnej Hutky a sekeromlaty s kotúcovitym tylom na Slovensku. Památky Archeologické 50 (1959) 1-15., 2, 5 kép. 42 Mozsolics: Bronzefunde 142. 64