A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Sz. Máthé Márta: Középső bronzkori fegyverlelet Téglásról

ás nyugat-erdélyi körnek, motívumkincsük azonban szegényesebb, díszítésük szigorú geometrikus elemeket tartalmaz. Ez a mintakincs csak részlete az apai, hajdúsámsoni kör pompázatos mintakincsének. Hachmann ezeket a kardleleteket az északnémet ún. Sögel-i körrel hozza összefüggésbe

24

, amely a Keleti-tenger vidékén a Reinecke A

2-vel kezdődik, tehát szerinte az apai típus Reinecke A2-B1 közé keltezhető. Lomborg

20 más szempontok szerint csoportosítja a Hachmann által apai típusnak nevezett kardokat. Elkülönít egy hajdúsámsoni típust (Apa I., Hajdúsámson, Donja-Dolina, Torupgárde, Stensgárd, Bragby, Pella) melyet a középső bronzkori magyarországi bronzleletek első csoportjaként az Au-Valsomagle típussal állít időben párhuzamba. Ez nagyjából a magyarországi zajtai típusú kardoknak felel meg, tehát valamivel fiatalabb, mint a hajdúsámsoniapai kör leletei. A Hachmann beosztása szerinti többi kardot a második, apainak nevezett csoportba sorolja. Lomborg a típusok különválasztását függetleníti attól, hogy a Kárpátmedencében két nagy középső bronzkori művelődés összefonódását állapítja meg, mégpedig a közép-dunai halomsíros kultúráét és az erdélyi „bronzkultúráét". Ehhez természetesen a kronológiai jelentőségű csákányleleteket és azok kísérőleleteit is felhasználta. Térképén nagyjából egyidősnek jelöli a legkorábbi északi bronzkori kultúrákat az észak-német Sögel-Wohlde kört, a délnémet és a közép-dunai halomsíros kultúrákat, és az erdélyi „bronzkultúrát"

26

. Térképe tulajdonképpen csak J. Werner

27 és F. Holste megállapításainak kiegészítése, új eredményei lényegében nincsenek. A kardokkal ellentétben a korongos csákányok főként a Kárpát-medence területén terjedtek el. A magyar és román kutatás ezeknek a csákányos leletegyütteseknek a vizsgálatából kiindulva közelíti meg a tömör markolatú kardok kronológiájának és hovatartozásának kérdését. Az elsőnek előkerült hajdúsámsoni lelet kardjával többek között olyan korongos csákány fordult elő, mint a Hampel által ismertetett gaurai leletben

28 is található. Más, kard nélküli leletegyüttesekben előfordult korongos csákánytípusokat I. Nestor'

29 csoportosított először (ekkor az apai lelet még ismeretlen volt), a hajdúsámsoni típusú korongos csákányt A

lr a hasonló gaurait A

2 típusnak vette, s ezzel időrendjüket is meghatározta. A Bj típusba azokat a zömök, nyélperemes (nyélgyűrűs), hegyesedő korongú csákányokat sorolta, amilyen a torda-aranyosmegyer", alsónémedi

31

, simontornyaí

32

, zajtai

33 és a mi téglási leletünk. 24 Hachmann: i. m. 91-. 25 Lomborg, Ebbe: Donauländische Kulturbeziehungen und die relative Chronologie der frühen nordischen Bronzezeit. Acta Archaeologica, Kobenhavn, XXX (1959) 51-146. 26 Lomborg: i. m. 56. 2. kép., 71. 7. kép. 27 Werner, Joachim: Mykenae - Siebenbürgen - Skandinavien. Atti del Congresso Internazionale di Preistoria e Protostoria Mediterranea (Firenze, Napoli, Roma, 1950) 300-340. 28 Hampel József: Magyarhoni régészeti leletek repertóriuma, II. Archaeológiai Közlemények, XIII (1880) 39-43., Hampel: Bronzkor, I. LXXXII-LXXXIII t. 29 Nestor, Ion: Die verzierten Streitäxte mit Nackenscheibe aus Westrumänien. Marburger Studien (1938) 178-192. 30 Ld. 7. sz. jegyzet. 31 Hampel: Bronzkor, I. XXIX t. 1. a-c. 32 Bona István: Chronologie der Hortfunde vom Koszider-Typus. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae. IX (1959) 211-243. 3. kép. 33 A lelet első helyes közlése: Mozsolics: Bronzefunde, 64-65. t., 66. t. 2-4. 63