A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

A Móricz Pál Centenáris Emlékülés anyagából - Molnár József: Móricz Pál és Hajdúnánás

esze garatján, olyanokat szokott cselekedni, hogy annak csodájára szoktak járni a szenátor urak, a hadnagy úr, de még a tiszteletes úr maga is." Kenderesinek „nagy égetős szemei voltak és mivel hogy a kalapok nem igen divatoztak a birkabőrkucsmás hajdúk közt, bőségesen volt ideje tréfákra." Neki tulajdonítja a nánási népi hiedelem Hatvani debreceni professzor és Csokonai Vitéz Mihály költő nevéhez fűződő babonás hagyományokat. Kenderesi a lakodalomban a vele évődő asszonyokat megtréfálja. Minden lakodalomban ott van s „a szép hajdú asszonyok, mert a hajdú asszonynál nincs szebb, különösen ha Nánáson faragták a bölcsőjét. Mind olyan szép páva dáma az, mintha a királyék aranyos nyoszolyáján szülte volna az idesanyja. Csintalan kacsintásokkal, hamis, pajkos szavakkal évődtek Kenderesivei, aki kunkapitány volt a lakodalmi ünnepségen. A sarokban bent ült. Onnét vigyázta, hogy a legények, vőfélyek az illő rend szerint betartsák a magaviseletet." Hirtelen vizet varázsolt a lakodalmi nép közé, s a cigány a bőgőre feküdt, úgy akart kiúszni s beleesett a füstös semmibe. Háza pitvarában az ajtó mögé emberfigurát készített s aki belépett az ajtón, annak a fejére vágott. Ettől a figurától el is tiltották a hadnagyot. A Réten egyik vadász agyon akarta lőni Keresztesit, de az ránézett a vadászra, az könyörgőre fogta a dolgot, fegyverét eldobta s vaslakat csukta össze a száját. Ha a Nagy vendéglőbe csepűrágók jöttek vagy bűvészmester, komédiások mutogatták fekete tudományukat, nem sikerült annak a bársonykabátos szinyornak egynek sem a „kunsztlija", ameddig Kenderesi ott tartózkodott a teremben." (A hajdú bűvészmester. Szabad hajdúk) A református egyház anyakönyvi adatai szerint Kenderessy János 17851864 között élt, kalaposmester volt s 43 éves özvegyemberként halt meg vérhasban. Két gyermeke is volt: János 1812, István 1816-ban született. A XIX. században élt nánási emberek közül legkedvesebb alakjai az 184849-iki szabadságharcban részt vett honvédek, huszárok, a nagy Kossuth Lajos hősei. Öreg szegedi és nánási honvédek emlékezéseiből 1900-ban külön kötetet is adott ki. Nánáson főként a 75 éves Fekete János honvédközvitéz, a hajdúnánási gazdálkodó polgár előadásai után írta meg történeteit. „Fekete Jánosnak még akkor egy kapavágásnyi földje sem volt ebből az áldott magyar földből. Darócnadrágos hajdú kocsislegény volt. Ámde mondták, hogy ezt a földet veszély fenyegeti, ennek a földnek nagy ellenségei támadtak. A magyar népet el akarják törölni a föld színéről ... Az ő egyszerű paraszt lelkében felgyulladt a hazaszeretet nagy, szent lángja. Tovább nem habozott. Úgy is csak egy az ember élete. Paroláját adta a verbunkosnak. Ivott a borából. Magyar címeres csákót nyomtak a fejébe. Úri módon kiöltöztették . . . Arra jól emlékezik, hogy egymás kurázsiját eleinte úgy próbálták ki, mikor újoncok voltak, a legsűrűbb golyózáporban, amely sodorta a halál országába az embereket, kézről kézre adták a pálinkás bádogbutykost, s akinek a fogához nem kocogott oda a bütykös azt elismerték kurázsis legénynek . . . Később nem igen kocogtatta már egyikőjük sem a butykost, mert nem reszketett a kezük, szoktak a halálhoz. Megszokták a golyók éles fütyülését." Fekete János mellett Nábrádi Benedeket emlegeti, aki „a legvitézebb Bocskai-huszár őrmester volt s már néhány év óta kint porladoz a hajdúnánási temetőben, hol sok az akácfa és ibolya illatozik a sírokon." Fodor László is Bocskai-huszár volt s „mikor Komárom bástyájára is feldugták a sárga-fekete zászlót, szabadságlevelével vitéz Nábrádi Benedek is 586