A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

A Móricz Pál Centenáris Emlékülés anyagából - Péter László: Móricz Pál indulása Szegeden

indult Szegedi Friss Újságnak a Debrecenből visszatért Újlaki Antal lett a felelős szerkesztője.) Móricz Pál átlépésének pontos körülményei nem derülnek ki a korabeli közleményekből. A közvetlen kiváltó ok a Napló kiadójának, Engel Lajosnak magatartása volt. Engel szembeszállt lapjában az Auer-féle gázégő szabadalmát birtokló részvénytársaság monopóliumával, de a sok hűhó után suba alatt lepaktált velük, letette a fegyvert, és cserbenhagyta a mögéje sorakozókat. Móricz Engelnek önző, üzleti érdekeitől vezérelt opportunizmusát és a főszerkesztő, egyben iparkamarai titkár, egyben függetlenségi párti alelnök Kulinyi Zsigmond kétkulacsosságát elégelte meg, amikor otthagyta a majd három évig szolgált újságot. A Közvélemény hasábjain érezhetően fölszabadult a tolla: itt folytatta nemcsak társainak, hajdútörténeteinek és szegedi miniatűrjeinek sorozatát, hanem két ismert rovatát, az Innét-Onnét és a Délutáni levél címűt is, de mennyivel erősebben megnyomta most a tollát! A korábbi irónia metsző gúnnyá fokozódott, tolla szúrt és vágott! Coriolánusi hévvel fordult szembe régi lapjával, a Naplóval, s minduntalan nekihajtott „a kis Kulinyi Zsigának", ahogy ettől kezdve következetesen nevezte. Békefi Antallal, aki a Naplónak korábban főmunkatársa, 1899. október 1-től felelős szerkesztője volt, nem lehettek ellentéteik, de mivel Békefinek hivatalból azonosulnia kellett főszerkesztőjével, Móricz kapcsolatai vele is meglazultak. De annál jellemzőbb, hogy a Napló többi munkatársa - elsősorban Tömörkény, de Szakács Andor és Gallovich Jenő is barátságban maradt a Naplót támadó Közvélemény méregbe mártott tollú szerkesztőjével, hiszen mind ott voltak később a búcsúestjén is. A Közvélemény munkatársa, majd szerkesztője már vezércikkeket is írt, sőt valószínűleg jórészt ő írta tele, persze névtelenül, szinte az egész lapot. Új rovatokat is teremtett: így 1900 novemberében Rövid krónikák a XX. századhói címmel egy-két mondatot hírekből, kommentárokból összeszőtt cikkeket kezdett írni, ugyancsak erősen támadó, gunyoros hangvétellel, név nélkül; decemberben pedig Szabad Hajdúk aláírással Szegedi kistükör címmel portrésorozatot indított gyűlölt és szeretett közéleti alakokról. Első számú ellensége Kállay Albert főispán volt, a második Kulinyi Zsigmond, a főispánnak külszínre - mint ellenzéki vezérfiú - ellenfele, titokban kártyapartnere és kebelbarátja. Szeretettel írt viszont Pálfy Ferencről, az öreg polgármesterről, Rainer József főkapitányról, Fajka János főszámvevőről s még sokakról. Természetesen Tömörkény Istvánról is. 1900. december 30-án, amikor Kállay főispán fegyelmit indíttatott Tömörkény ellen, amiért ő a városi tisztviselőknek a lakbérsérelmeik orvoslására indított mozgalma élére állott, Móricz Pál így tett hitet barátja és írótársa mellett: „Ö ma a magyar irodalom egyik büszkesége és eredeti tehetsége . . . igaz mivoltában mutatta be a parasztságot. Emlékezett öröméről, bánatáról. Örökkön való kemény küzdéseiről. A harmatos, tetszetős, vadvirágos rétért a szegény sivár sziket nem kerülte le, nem az elhanyagolt tanyai utak pocsétás kátyúit, melyekben az egylovas szegényparaszt tavaszi sárvíz időben elakad. A parasztéletnek, a paraszt szociális kérdéseknek szentelte a kiváló író nagy tehetségét, nagy erejét." Önmagában már ez a jellemzés is sokat mond arról, hogyan ítélte meg Móricz Tömörkény művészetének jelentőségét, szerepét, de még tanulságosabb cikkének befejezése, amikor Tömörkény életművét szembeállítja Kállay Albertével: ,,Ön mitse tett hazájáért, a nemzetért. Ön csak magának élt, önt legfeljebb mint kuriózumot fogják emlegetni, hogy valaha még ilyen főispánok is 568