A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

A Móricz Pál Centenáris Emlékülés anyagából - Péter László: Móricz Pál indulása Szegeden

Péter László Móricz Pál indulása Szegeden Századunk első esztendejében, pontosabban 1901. április 1-én, a szegedi újságíró gárda színe-java egybegyűlt a közkedvelt Balogh-vendéglőben, hogy népszerű bajtársát, a helyi Közvélemény című estilap volt felelős szerkesztőjét, a Debrecen című újság leendő felelős szerkesztőjét, az Önök városának szülöttét, Móricz Pált Szegedről elbúcsúztassa. Ott volt Tömörkény István, akkor már neves, országosan ismert író, a városi múzeum és a Somogyi-könyvtár könyvtárnoka, de egyben továbbra is a Szegedi Napló szorgos munkatársa, ott Hegedűs Pál főreáliskolai tanár, a kiváló „magántudós", akinek örökébe, katedrájára hat év múlva Babits Mihály lépett, sőt újabb év múltán, 1907-ben, bekövetkezett halálakor könyveinek egy részét is az induló költő vásárolta meg. Búcsúztatta Móricz Pált a rendőrkapitány, a tűzoltóparancsnok, a katonazenekar karnagya - az egész, jellegzetes szegedi világ, amely a hírlapírás tájékán alakult ki. Majdnem négyesztendős szegedi tevékenység után búcsúzott a Tisza-parti metropolisztól a hajdúk írója. Előző napon lapjában így köszönt el pályakezdésének színterétől: „A mai napon befejeztem hírlapírói működésemet a Közvélemény szerkesztőségében, néhány nap múlva elhagyom e szeretett várost is, melynek falai között négy évig küzdöttem, néha talán darabos, de mindig őszinte, becsületes magyar fegyverekkel. Az írói és újságírói tollammal igyekeztem erőmhöz képest, melléktekintetek nélkül védekezni, ha a város és a magyarság igazi érdekeiről volt szó. Én hiszem, hogy e lap hasábjain elszórt eszméim, elveim közül némelyik, úgy lehet, idővel gyümölcsöket is hoz." A magyarságért küzdött, mondotta, s azért küzd majd, ígérte, új helyén, a Debrecen szerkesztőségében is, ahová őt az ottani függetlenségi Kossuth-párt bizalma és megtisztelő meghívása elszólította munkássága eddigi színhelyéről. „Mindamellett - folytatta búcsúszavait - fájó szívvel szakítom el azokat a kötelékeket, melyek engem e magyar városhoz fűztek ..." A lap kiadója a szerkesztőváltozást bejelentő közleményében pedig így szólt Móricz Pál munkájáról: „Egyidejűleg pedig hálás köszönetemet és elismerésemet fejezem ki ifjabb Móricz Pál tisztelt barátom, a Közvélemény eddigi páratlan, lelkiösmeretes felelős szerkesztője iránt, aki munkálkodásával a lapot oly szép virágzásra emelte, és akinek ígéretét bírjuk, hogy közleményeivel jövőben is támogatni fogja lapunkat, amelyhez őt távozása után is a szeretet fűzi." Nem az első szegedi tartózkodása volt ez a négy esztendő Móricz Pálnak. Alig töltötte be 22. évét, amikor - 1892 karácsonya táján - az első szegedi napilap, a legrégibb vidéki újság, az akkor már 34. évfolyamában járó Szegedi Híradó munkatársa lett. Nem tudjuk pontosan a napot, mikor, mert noha akkoriban többnyire hírt adtak az újságok munkatársaik változásáról, éppen ezek36 Déri Múzeum évkönyve 561