A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Művészettörténet, Iparművészet - Sápi Lajos: A Hortobágy műemlékei

erősen megapadt vízmennyiséget. A Hortobágy területének nagyarányú elszikesedése, a legelők pusztulása a Tiszaszabályozással bekövetkezett általános talajvízszint-süllyedéssel magyarázható. E körülményt a város vezetősége már az 1864-ben folyt Tisza-csatorna tervtárgyalásánál mint szomorú tanúságot vetette fel, sajnos eredménytelenül. A város történetének leírásában Szűcs István is mint a tények közvetlen szemlélője megemlékezett róla, hogy „A Tisza-szabályozás körül felmerült öszszes költségekből Debrecen városra kivetett nagy teher nehezedvén; tetemes megrovatása mellett is szomorúan tapasztalta azt a város lakossága, hogy a Tisza-szabályozásnak másokra nézve üdvös célja nem hozta meg Debrecenre nézve az óhajtott eredményt. Mert a Niluskint termékenyítőleg kiöntő Tisza árvize tavaszonkint az azt szomjazó Hortobágy mellékét nem futhatván meg,a töltések elkészülte óta kopáron maradt szikes legelőn az éhség és szomjúság miatt, évenkint rakásra hullottak a barmok, másfelől pedig a víz - mely tagadhatatlanul az esőnek egyik vezetője - elzáratván e miatt minden erek, laposok s mocsárok kiszáradtak, mely körülmény folytán nagy volt az aggodalom, hogy a hajdan Kanahánnak nevezett Hortobágy melléke használhatatlan sivataggá válik. Ez aggodalmának fájdalmas szavakban adván kifejezést a város hatósága; a Tisza-szabályozási nagygyűlés előtt kérelmezte, hogy ha már a szabályozási költségeket a városnak fizetnie kell, legalább egy közös erővel létesítendő hajózható és öntözésre fordítható s a Tiszából a Hortobágyon keresztül vezetendő csatorna eszközöltessék, melyből Debrecen által bírt Hortobágy melléki, s más szomszéd vidéki legelők akkor a mikor szüksége mutatkozik megöntöztetvén, a legelők használhatósága biztosíttassék, s a lakosság által fizetendő legelőbér megnyerésénél fogva a teherviselés könnyíttessék."

12 A Tiszacsatornának a terve, mely Debrecenen haladt volna keresztül, bár már 1802-ben felmerült Péchy Mihálynak a városhoz küldött levelében, mind a mai napig nem vált valóra. A Hortobágy folyó vize pedig szinte évről évre annyira csökkent, hogy az 1920-as években medersüllyesztést kellett végrehajtani a folyó közepén az állandó folyás biztosítása céljából. Jelenleg az országos főközlekedési közúthálózatban a 33. számú út halad át a hídon és a 70 km-es szelvénykövet a híd folyó feletti részén helyezték el. Hajdú-Bihar megye Tanácsa 1958-ban emléktáblát helyezett el a híd kapuoszlopán, mellyel nemcsak az ország leghosszabb közúti kőhídját jelölte meg, hanem emléket állított a helybeli mesteremberek alkotókészségének a műemlékeket védő és féltőn őrző utókor részére. A márványba vésett megemlékezés minden szava ezt hirdeti. MŰEMLÉK E 92,13 M; KILENC LYUKÚ HÍD HAZÁNK LEGHOSSZABB KŐHÍD JA ÉPÜLT 1827-1833-IG POVOLNI FERENC TERVEI SZERINT HELYÉN A XIV. SZÁZADTÓL FAHÍD VOLT. Bár 1929-ben a híd teljes felújítást nyert, a régi falakra felhordott vakolat már nagy részben lehámlott, úgy, hogy 1960-ban ismét, majd 1968-ban egy újabb nagy tatarozást kellett végeztetni a hídon. Ez alkalommal átfaragták a 12 Szűcs István: i. m. III. 1049. 518